ShineBright (Bright Vachirawit Chivaaree) FF

Sun

Az én történtem ott kezdődik, hogy anya terhes lett velem, mikor nyaralni volt Thaiföldön.

Annak már 21 éve...

Apa nem volt épp egy minta apa, de soha egy karácsonyt, születésnapot nem hagyott ki, vagy épp ha a színjátszóban volt fellépésem (kb nyolc tizenkét éves korom közt színjátszó szakos voltam), akkor természetesen ha nem tudott eljönni, akkor anya laptopon keresztül közvetített neki.
Nem szerették egymást, bár meg volt köztük a kötődés, de se apa, se anya nem házasodott meg. Ami azért elég furcsa, de hát ők tudják. Mikor apa itt is volt velünk Providenceben, mindig anyával volt, nem részletezem, hogy... De értitek. És sose tudtam megérteni, anya miért nem ment hozzá. Apa meg miért nem kérte meg soha. És egyébként miért nem szeretik egymást?
Na mindegy, az én családom elég bonyolult és furcsa volt.

Anya két hónapja halt meg, rákban. Hihetetlenül fáj, és hiányzik, mert olyan volt nekem mint a másik felem, viszont nem tudta legyőzni a rákot, így feladta. Négy évig küzdött. Kétszer jött vissza.

Lerakom a komódomra anya képét, majd felállok, és az ablakhoz megyek, kihúzom a függönyt, majd kinyitom az ablakot.

- Sun... Óh fent vagy, azt hittem még alszol. - jött be apa.
- Tíz perce keltem. - mondom hátra se pillantva.
- Rendben. Készülj el, megyünk reggelizni, aztán a forgatásra megyünk. - mondja. Hátra pillantok.
- Két perc és lent vagyok. - mondom halkan.
Biccentett majd kimegy.

Apa a fejébe vette, ha már nem akarok színésznő lenni, hát akkor legalább alakítsak már ki egy nagyobb közösséget magam körül az itteni színészekkel, ezért elcipel magával dolgozni. Én leszek az új asszisztense.

Az eddig okés is, de egyáltalán nem ismerem az itteni szokásokat, oké az alapvető üdvözlés, illedelmes viselkedés azért bennem van, meg két éves korom óta thaiul beszélt velem, így nem vesznék el itt. De hát apám, nem tudok ellene mit tenni, ez van.

Egy gyors zuhany, fogmosás elkészülés után lemegyek. És a két perc sajnos tizenhét perc lett.

Fogtam a cuccaim, telefon, tablet, olvasó, töltő be a táskámba, majd megkeresem apát, aki kint beszélget a fő rendezővel.

- Swadee... - köszönök, ahogy kell meghajolva kicsit kezeim összepakolva.

- Swadee! Hű, nagyon szép a lányod. Örülök, hogy csatlakozik, kicsit felrázza a fiúkat ebben a nagy hőségben. - mondja Champ rendező.
Kicsit zavarba jövök, mivel nem egy átlagos thai lány vagyok, hanem félvér. Anya amerikai, apa Thai, viszont megvan nálam a jellegzetes cica szem, de a testem... Nos csinosabb vagyok az átlag thai nőknél, melleim is nagyobbak, és nem, nem szilikon, csípőm keskeny, fenekem kerek a sok edzés miatt, ha lehet azt mondanom, szégyenlem is, hogy úgymond túl szép vagyok.

Pedig igyekszem nem feltűnően öltözni, most is egy fehér térd nadrág van rajtam, meg egy pantos top, és egy kockás ing, fekete alól lila ombre hajam pedig felfogtam, mert reggel fél kilenc, de dög meleg van.

- Jó! Ideje menni, ma sokáig forgatni fogunk. - mondja apa.

- Láttad az ütemterveket? - térnek rögtön a lényegre, ami nekem kínai, és nem is érdekel, szóval inkább beülök a kocsiba, majd kapcsolok zenét. Elmegyünk reggelizni, aztán megyünk apa munkahelyére.

Amíg oda érünk a GMM Tv épületéhez, a várost nézem. Tulajdonképpen imádom ezt a nyüzsgő életet, otthon is szerettem lakni de olyan részén laktunk a városnak, ahol csendes volt minden, rosszabb volt mint a kertváros.

Persze otthon apa eladott mindent felrakta a számlámra, mert ez volt anya végakaratában, és kihozott ide, anyának meg a hamvait a tengerbe szórtuk itt a Phuket szigeteken.