Csillaghullás; Niall Horan ff.

La nuit

Az éjszaka

Asztronómia. Csillagászat. Hát nem a legcsodálatosabb tudomány a földön? Minden ember egy kicsit belekóstol élete során ebbe a kimondottan misztikus, régi, és rendkívül érdekes jelenségbe. Ha valaki kimegy a szabad ég alá az éjszaka leple alatt, a gyepre terített plédre lefekszik, s csak lesi kíváncsi szemeivel a csillagokat, majd egy nagy, széles mosoly húzódik édes ajkaira, ahogy felfedezni véli a Göncölszekeret. Hisz persze, hogy csak azt ismeri fel, mert még nem bonyolódott bele a csillagászatba eléggé, amivel elérhetővé válna számára egyéb csillagképek felismerése. Legrégebbi tudomány a világon, s még mindig nem látjuk tisztán a képet, hisz csak nézz a csillagos égre, ott a megszámlálhatatlan mennyiségű égitest, melyeknek a tizedéről is alig tudunk valamit valójában.

Winnie az ablakpárkányon ülve pásztázta fáradt szemeivel a csillagos eget. Úgy érezte magát minden egyes alkalommal, mikor felpillantott oda, mintha egy teljesen új világ nyílt volna meg előtte, mely arra vár, hogy felfedezze. Az összes égitestnek van egy története, s belegondolni is hihetetlen, hogy szinte másodpercenként tűnnek el, s jelennek meg új csillagok egyaránt. Emiatt egyetlen pillanatot sem lehet elszalasztani a sötétségben utat adó világosságnak, bármennyire pislákol már csak az a halvány fény, s alszik el, mint a gyertyaláng.

Akárhányszor látott egy hullócsillagot, úgy élte meg minden egyes pillanatot, mintha először látott volna olyat életében. Egy kincsként jegyezte meg a pillanatokat elméjében, s nem engedte el őket soha. Képes volt akár egész éjjel virrasztani, miközben a csillagos eget kémlelte, s próbálta megfejteni azt. A gyönyörű dimbes-dombos vidék megadta a hangulatát az igazi élvezetnek csillaglesésre. Winnie a már kihűlt teáját kezébe vette a hófehér párkányról, s nagyokat kortyolva ki is ürítette a 'Bangor Universtity' feliratú bögréjét, melyet több mint két éve kapott az egyetem első hetében.

Bangor egy gyönyörű szép walesi kisváros Gwynedd régióban, Walesben az egyik legkisebb város. Családias hangulatú környezete van, alig húszezer lakossal, melynek több mint a felét egyetemi diákok teszik ki. Nem is kérdés, Bangorban az emberek jönnek-mennek, párévente cserélődnek újakra, s régiek mennek el, amint befejezték tanulmányaikat. Kissé nehéz barátokra lelni hosszútávon, és ismerkedni a környéken, hisz általánosságban körülbelül öt évet töltenek itt, viszont cserébe a föld bármely pontjáról származó emberrel összefuthatsz. Az intézmény egy mesebeli építmény, mintha a Roxforddal néznénk szembe, bár itt nem voltak mozgó lépcsők, s beszélő festmények. Winnie is ide járt, ötödik félévét kezdte földrajz és fizika szakon.

Visszatette a bögréjét az ablakpárkányra, majd bő, fekete hosszú ujjú pizsamafelsőjének ujját gyűrögette, kék kockás, szintén bő férfi pizsamanadrágja a tetőt súrolta, ahogyan Winnie az ablakpárkányon üldögélt. Pizsama gyanánt bármilyen ruhát képes volt felhúzni, de isten bizony soha az életben nem viselt rendes pizsamát alváshoz. Elnyűtt régi pólók is hálóruhának számítottak, és a lyukas zoknik is.

Mellette pihenő világoskék tokkal borított telefonja rezegni kezdett. Megfordította a készüléket, s elolvasta a felugró értesítésben ki üzent neki, és pontosan mit, mire mogyoróbarna szemei azonnal felcsillantak és egy pajkos mosoly húzódott mézédes ajkaira. Az üzenetben ennyi állt;

"megyünk kfc-be?"

A hajnali órákban minden sokkal mulatságosabbnak tűnt Winnie számára, legjobb barátja, Nellie ezt nagyon is jól tudta. Épp ezért egy jó kis KFC-zés nem maradhatott ki a hajnali órákban. Winnie épp ezért barátkozott a vele egyidős lánnyal, imádta a spontaneitását, és hogy mindig meg tudja lepni valami jó szórakozással. Másoktól kissé eltérő világnézete miatt úgy látta a dolgokat, élni kell minden egyes pillanatnak, hisz a mi Naprendszerünkben adatott meg az a csoda, melyet életnek nevezhetünk. Az univerzum élettartamát a miénkhez hasonlítva az emberiség csupán egyetlen másodpercét tenné ki az univerzum életének, s az az egyetlen másodperc is kulcsfontosságú a világegyetemben, még ha senki se fog erre emlékezni a későbbiekben.