Csillaghullás; Niall Horan ff.

Le ciel

Az ég

Winnie rengetegszer vetette fel az ötletet, hogy áttér éjszakai életmódra, csakis azért, mert derűfényes napsütéskor nem láthatja a csillagokat. Valószínű kiskorában mindenkinek felmerült a fejében az az ominózus kérdés; nappal a csillagok hová tűnnek? Akkoriban gyermekded, végtelen fantáziánkkal bármire gondolhattunk. Talán a csillagokat egyesével felkapcsolja valaki? Na ekkor jött a bökkenő, vajon kinek lett volna ennyi ideje felkapcsolni az összeset. Megszámlálhatatlan mennyiségű csillag van az égen, különböző történettel. Manapság persze természetes, mindenki tisztában van azzal, hogy a Nap fénye és a levegő fénytörése miatt nem láthatjuk a csillagokat nappal. Az eget nehéz definiálni. Nehéz annak egy fogalmat adni, melyet még mi sem tudunk pontosan, mégis látjuk. Nappal a csillagok hiánya elvette Winnie számára azt a gyermeki boldogságot, az égitestek hiánya olyan volt, mintha egy darabot téptek volna ki önmagából.

Ennek ellenére imádta a napfelkeltéket megcsodálni, a rengeteg színárnyalat, melyet Naprendszerük egyetlen csillaga okozott minden egyes alkalomkor, mikor felbukkant a horizont felett, teljesen emberfeletti jelenségnek tűnt a szemeiben. Winnie nem épp a koránkelők csapatába tartozott, ebből adódóan csak akkor láthatta a napfelkeltéket, mikor éppen aludni készült az éjszakai csillaglesés után.

Az óra reggel hatot ütött, mire a barna hajú lány telefonja rezegni kezdett a fehér éjjeliszekrényén. Winnie morogva megfordult az ágyában, csukott szemmel lekapcsolta az ébresztőjét, aztán sötétkék, csillagos párnáját kivette feje alól, majd az arcába nyomta. Nagyon kimerült volt, hiába ment előző este korán lefeküdni, úgy érezte magát, mintha egy szemhunyásnyit sem aludt volna. Egyetlen ébresztője volt még hátra húsz perc múlva, magában eldöntötte, majd arra felkel, kell még neki az a majdnem fél óra az álomvilágban.

Viszont ezt nem mindenki gondolta így, Jacob, a 15 éves öccse pár pillanatra rá berontott, óriásian nagy hangzavart csapva a barna hajúnak a szobájába, mire neki csak egy fájdalmas grimaszba torzult az arca a párnája alatt.

Jacob egy huncut mosolyt húzott ajkaira, s a kék serpenyőt azonnal összecsapta a szintén babakék fém fedővel, melyek hangos csattanással értek össze, s ezt ismételgette folyamatosan. Szüntelen azt hajtogatta, hogy reggelit kér, és megígérte neki, hogy reggel reggel segít Winnie neki, mert segítségre szorul a maradék fizika leckéjében. Winnie ajkait egy megterhelt sóhaj hagyta el, majd a párnát levéve a fejéről felült az ágyában, és a sötétkék csillagos takaróhuzatát lejjebb tolva mellkasától ásított egy nagyot. Jacob elégedetten vigyorodott el, tudta, Winnie túl jószívű ha házi feladatairól volt szó. Mindig segített neki földrajzban, matekban, és persze fizikában is, bármilyen közel voltak a barna hajú vizsgái, teljesen nyugodtan leült a fekete hajú öccse mellé, segíteni házit írni.

- Adj húsz percet és a földszinten vagyok. – Winnie őzike nagyságú barna szemei még félig csukva voltak, egy újabb ásítást engedett el, majd lassan kitakarózott, és kikelt az ágyból. Amint talpai alatt megérezte a fehér szőnyeg puha anyagát, azonnal melegség töltötte el. A parkettára lépve viszont az ellenkező érzés kerítette hatalmába, mire Jacob elhagyta a szobát, Winnie már a kisebb gardróbjában kereste az aznapi ruháját egy alapos fogmosás után. Ledobta magáról a fekete trikóját és a sötétkék férfi batmanes nadrágját, alsóneműit magára vette. A szekrényből előtúrt egy vajszínű, tapadós garbót, aztán ráhúzta kedvenc bő, kötött, derékig érő világoszöld kardigánját, és kis szenvedéssel, pár perc alatt alatt már a sötétkék farmerja virított rajta. A szekrényéről elvette a fekete fésűjét, gyorsan kifésülte mellig érő szögegyenes barna haját, aztán a szemeibe lógó tincseit füle mögé tűrte. A tükörbe pillantva meglátta még mindig kómás fejét, mire egy rosszalló pillantással megjutalmazta magát, és korrektort és szempillaspirált ragadva kicsit javított a kinézetén. Telefonját felkapta az éjjeliszekrényéről, majd a fehér ajtaját kinyitva robogott is le a lépcsőn, hisz ha egyszer húsz percet mondott Jacobnak, annyinak kell lenni, és ha az több lesz, Jacob azonnal nekiáll hisztizni.