?Szuperhős Vagy Szupergonosz?

~ 1 ~

Szeptember 1, szerda: 7:05

(Palaye Royale - Lonely)

Hangos zene. Ami egyre csak hangosabb. Ne már.. nem akarok felkelni. Hajh. Csak egy perc! Még egy percet kérek. De sajnos nincsen egy percem sem. Nehézkesen felültem az ágyamba, majd lenyomtam az ébresztőm. Álmosan vergődtem ki a puha ágyikóból, és a fürdőt céloztam meg. Amint bele néztem a tükörbe, kis híján felsikítottam. Jézusom! Szörnyen nézek ki! Sötét kék hajam össze vissza állt, tenger kék szemeim alatt akkora fekete karikák húzódtak, hogy hullahoppozni lehetett volna velük. Szeplős arcomon eléggé meglátszik hogy alig aludtam valamit. Megnyitottam a csapot, és a jég hideg vizet az arcomra fröcsköltem, ébresztő gyanánt. Amikor elzártam a vizet, a kezem elkezdett remegni. Francba. Nyugodj el! Kiabált a belsőm. Na igen.. Ezt majd később. Miután megfésülködtem, mentem ruhát választani. Egy fekete farmert, és egy világos kék pólót vettem fel. Megragadva a telom, és a táskám indultam a konyhába. Ahol éppen anyám és apám sutyorogtak. Mostanság egyre gyakrabban beszélgetnek halkan, és nem előttem. Sőt. Sokszor olyan feszültek. Amint észre vettek elmosolyodtak.
- Jó reggelt, kincsem. Hogy aludtál?

- Szokásosan. Szörnyen.- mosolyogtam fáradtan.

- Nem kéne mindig hajnalig fent lenni. Mindegy, nem ez a lényeg. Izgulsz az első napod miatt?

- Őszintén egy kicsit. De.. Szerintem jó lesz.- vontam vállat, mi kozben megbontottam egy müzli szeletet.

- Biztos hamar beilleszkedsz. De biztos ne kísérjünk el?- kérdezte apa.

- Köszi, de nem.- ráztam a fejemet.

- Ahogy szeretnéd.- sóhajtott. Fura nekem. Nagyon.. De ezen nem volt időm gondolkodni, ugyanis mennem kellett suliba. Hamar felkaptam a cipőm, és gyors puszival elköszönve, léptem ki az ajtón. Nagyon kellemes idő fogadott. A nap szépen sütött, a gyenge szél alig mozgatott meg pár fa levelet. Szép nap a suli kezdéshez.

Nos. Ez vagyok én: Yamaguchi Amaya. Egy 14 éves átlagos lány. Pontosabban.. majdnem átlagos.

Bizonyára neked is van egy álmod. Mint minden normális embernek. Mindenkinek más. Valaki profin akar rajzolni. Valaki hegyet akar mászni. Valakinek nagyobb, valakinek kisebb álmai vannak. Vagy valaki szuper képességet akar. Hát igen.. nekem az utolsó jutott.

Nem, nem én akartam! Nem tudom hogy történt! Nem tudom miért, pont én! Semmit nem értek. Csak annyit hogy van egy képességem. Ami nem nagy szám. Csak jeget/vizet tudom irányítani, vagy elő tudom varázsolni. Menő mi? Hát nekem nem annyira! Világ életemben utáltam. Ugyanis senkinek nem mondtam. Féltem hogy hülyének néznének, vagy megijednének tőlem. Így csak a szüleim tudnak róla. És szerintem azért viselkednek olyan titokzatosan, mert már ők sem tudnak elfogadni. Különc vagyok. Vagyis.. azt hittem én vagyok az egyedüli különc. De nem. Hiszen 14 éven keresztül azt hittem kívül álló vagyok. Naiv én. De most...

Kaptam egy új esélyt..

Egy lehetőséget..

Egy iskolát..

Egy új kezdetet....

(Na haliiii. Elhoztam az első részt. Nem valami jó, de igyekeztem. Hát.. köszi ha elolvastad. Nem sokára újra jelentkezem.😅🖤🖇🤘🏻)