?Szuperhős Vagy Szupergonosz?

~ 3 ~

(Woáhw! Micsoda csoda :D gondoltam elhozok egy részt, úgy is régen írtam már. Remélem tetszeni fog.♡)

Lehuppantam a székre, majd a mellettem levő padot el id foglalta Hikaru. Kedves lánynak tűnik. Az egész osztály jó fejnek néz ki. Aztán kitudja. Lehet hogy nem lesz jó. Nem, nem. Ilyenre nem is szabad gondolnom. Biztos jó, és szuper lesz.

- Amaya!- bökte meg a vállamat Hikaru.- Neked mi a képességed?

- Mi?- kérdeztem értetlenül.

- Ebben az iskolában mindenkinek van valami. Neked mi?

- Hogy mi van? Mindnekinek van? Én azt hittem csak a fél sulinak.- döbbentem le. Mosolyogva nemlegesen rázta a fejét.
- Ez.. ez váratlanul ért.- mindnekinek van. Ebbe az iskolába, úgy tűnik mindenki képességgel született. Lemerem fogadni hogy ők gyakoroltak. Ők tudják használni. Én nem. Kifognak rúgni. Béna leszek. Kifognak röhögni.

- Hahó. Na! Elmondod?- kérdezte izgatottan. Mire halvány mosollyal az arcomon, rá tenyereltem az asztalra, és egy kisebb jég keletkezett ott.
- Wóów. Víz is vagy csak jég?

- Mindkettő.- vontam vállat.

- Azta. És mennyire tudod kezelni? Már mint. Nekem gagyi a képességem nem nehéz kezelni. De ezt biztos kellett gyakorolni.

- Tudod.. Én egyáltalán nem tudom használni. Soha nem próbáltam meg. Olyan helyen éltünk, ahol ez kívül állónak számított.- sóhajtottam szomorúan.

- K-komolyan? De miért?- lepődött meg.

- Nem volt senkinek sem ilyen.. tudása? Ha lehet ezt annak mondani. Ha lett volna is bárkinek, nem mutatta. Akárcsak én is. Egyszer történt véletlenül baleset. Miattam. Onnantól kezdve nem akartam használni. Nem rég költöztünk ide, és hát. Így vagyok itt.

- Drámai sztori. De akkor most mi lesz? Itt minden héten három napon lesz erőnléti.

- Jó kérdés. Majd csak megtanulom valahogy kezelni.- sóhajtottam gyomor görccsel a hasamba.

- Hát.. Reménykedjünk.

- Tényleg. Neked mi a képességed?

- Jövőbe látás. Nem valami menő, de gyakran hasznos.

- Jövőbe látás? Nagyon király!- ujjongtam, mire elnevette magát.

- Nem annyira nagy szám, mint azt az ember gondolja.- szólalt meg az előttem ülő srác. Hikaru idegesen felpattant majd mellém sétált.

- Ezt miért mondod?- kérdeztem rosszallóan nézve rá.

- Kicsit sem menő. És csak napi 3 órát tudja használni, 3 emberen. Szóval egy ember/ óra. Gagyi.- legyintett.

- Iku. Én tudod mit látok a jövődben?- kérdezte a mellettem levő lány. Mire Iku érdeklődve nézett rá.- Egy tenyeret a tarkódon.- és azzal a lendülettel tarkón vágta. Erre felkellett nevetnem.

- Ezt most miért?- dörzsölte a fájó területet.

- Hogy tudd hol a helyed.- ült le a székére.

- Egyébként, Iku. Neked mi..- nem tudtam be fejezni, mert közbe szolt.

- Villám/áram. Neked?

- Jég/víz.

- Akkor mi jóba leszünk. A víz úgy is vezeti az áramot. Majd mindenkit megcsapunk.- vigyorodott el, mire mosolyogva fejet ráztam. Még pár percig beszélgettünk minden féléről. Szerintem szereztem magamnak két barátot. Iku, és Hikaru nagyon kedves, és jó fejek. Drága villám barátomnak is elmondtam mi a helyzet, de ő sem ítélt el, hanem közölte, hogy majd segít ahogy tud. Igazan kedves tőle, de szerintem ezt csak én tudom megoldani. Ezt el kell sajátítani. Csak nem lehet olyan nehéz. Aham.. Én kis naiv, gyermek....

...Folytatjuk...