Kimnikák: Reforged

Patrik és Anna

 A Kepler kúltúrális, és gazdasági központ is, ennek következtében lakossága eléggé sokszínű, s bár Erahoz tartozik nem csak kjúk, platinok, és turpok élnek itt, hanem leonok, az őslakos kepleritek, és egy nagycsomó túrista is jár erre.

Egy forró nyári este volt. Patrik a pogon bokrait (Érdekes őszibarack szerű növény) öntözgette. A Kimnikák feloszlatása után mindenki szétszéledt. Patrik a Kepleren vásárolt egy birtokot, ahol különböző gyümölcsöket, zöldségeket termesztett, önfenntartásra. Ha több volt mint amennyit felhasznált volna, eladta, s a pénzből olyan dolgokat vett melyeket nem tudott megtermelni magának. Így éldegélt hát Kepler City-től néhány kilóméterre vidéken, a mi bátor hősünk Patrik a tudós, ki elhozta az univerzumba a békét.

Épp a régi időkön nosztalgiázott magában, kezében a frissen szedett pogonokkal, s indult vissza a házába az ágyások között, amikor hirtelen megszólalt valaki a Krulősz lugas (Leoniából áttelepített kúszónövény, általában lugasokban tartják) mögött.

-Szépek a növényeid, de...- Mondta az idegen, s egy csikányt (Mezőgazdasági kártevő, károsítja a leveleket, s belepetézik a termésbe)- A növényvédőszerekhez is olyan jól értesz mint a különböző vegyszerekhez, maró savakhoz, meg mit tudom én mikhez amikkel olyan epicül harcoltál?

Patrik kissé megijedt, hisz nem számított látogatóra, de mikor átpillantott a lugason, azonnal megörült, hiszen már 10 éve nem találkozott Annával. Amint meglátta, átugrott a lugason, s Anna nyakába ugrott.

-De jó hogy itt vagy! - Örvendezett Patrik. - Már ezer éve nem láttalak! Kerülj beljebb, most lesz kész a vacsora.

Bementek Patrik házába, amely szép kis faház volt, pont úgy nézett ki ahogy egy tanának ki kell néznie. Odabent már rotyogott a fazékban a leves, és az illata áthatotta az egész kunyhót.

Leültek hát az asztalhoz, Patrik felszolgálta az ebédet, s enni kezdtek.

-Mesélj magadról egy kicsit, már oly rég találkoztunk, mit csináltál az elmúlt 10 évben? - kérdezte Patrik.

-Próbáltalak kipihenni titeket - mondta Anna. - Azért legyőzni a galaxis gonoszának forrását, majd visszatérni a múltból a jelenbe, és Ciesmika... - Itt elbicsaklot a hangja.

-Igen, nekem is nehéz volt túllépnem ezeken, dehát... Mi vagyunk a Kimnikák, ez a dolgunk- mondta Patrik, miközben elvitte a tányérokat.- És mind fel voltunk készülve rá, hogy ez is lehet.

-Igaz...-És visszagondolt az első pillanatokra. A Kimnikák megalakulására, a képviselőkre, Chonra, Acere, Rosra, a leonokra.

-És minek köszönhetem látogatásod? - Kérdezte Patrik. - Már hiányoztam?

-Nem. Mármint igen - javította ki gyorsan magát-, de azért jöttem, mert Scöp küldött.

-Scöp, mit akar?

-Patrik...- Kezdte Anna.- Bár felszabadítottuk a galaxist, most ismét egy sötét erő jön. Scöp már látta.

-És...-Gondolkodott el Patrik.- Mit akar tenni Scöp?

-Újra összehívja a Kimnikákot...

Dermedt csönd lett. Patrik már évek óta nem harcolt. A Kimnikák feloszlása utáni mindenki szétszéledt. Nem lehetett tudni, ki merre van. Végül Patrik törte meg a csöndet:

-És ezt hogy tervezi?

-Rögtön szólt nekem, és az Eredetinek. - Válaszolt Anna.

-Ő hol van? Ő is itt van?

-Nem. Az Eredeti elment szólni Noiralnak...