Kimnikák: Reforged

Az újraegyesülés

Noiral egy szép, nyugodt tisztáson ébredt. Virágok vették körül, a finom, puha fűben feküdt. Nem volt semmi sem ami megzavarhatta volna. Sütött rá a nap, hallotta a méhek zümmögését. Végre az elmúlt években először volt nyugodt. Ki se akarta nyitni a szemét. Csak hagyta, hogy a nap süssön rá, a szél fújdogálja. Csak feküd és feküdt,  s élvezte a csendet, s nyugalmat. Egyszercsak felült, s egy rókát látott. Nem tudta mire vélni. Itt, Sigma Plutániában, sosem látott földi állatokat. Perceken kereszül farkasszemet néztek egymással. Hirtelen a róka megindult felé, miközben ment Noiral felé, elkezdett felegyenesedni, a szőre lehullot, de a fején megnőtt, s elkezdett emberré válni, Noiral nyakába ugrott, majd a lendülettől, amit a réten való felgyorsulásból szerzett, a rémült Noiral hanyatt esett, s rá a róka-ember.
-Viola! Már régen láttalak! - Örvendezett Noiral. - Linnox is itt van? - Kérdezte Noiral, miközben próbált feltápázkodni. Sajnos ez az akciója kudarcba fulladt, mert hirtelen a szőke férfi, aki a rét másik végén még egy elegáns fehér farkas volt, ismét fellökte.
-Linnox! - Örült Noiral, mikkorra már végre sikerült feltápázkodnia.  - Mi lett a bolygóval? Megmenekültek a lakók?
-Milyen bolygóval? - Értetlenkedett Viola. - Te itt élsz nálunk már évtizedek óta!
- Biztos csak álmodta! - Mondta Linnox.
-Tessék, de hát az előbb még a gonosz energia ellen harcoltam, aztán ti mentettetek meg!
- Nyugi, csak ugrattunk, biztonságba helyeztük őket a közeli faluban.
- Nagyon vicces volt - mondta Noiral gúnyorosan.
-Na, mesélj valamit, mit csináltál, ameddig nem láttunk! - Mondta Lennox.
-Az most lényegtelen - kezdte Noiral -, a lényeg az, hogy Scöp újra összehívta a Kimnikákot, hogy legyőzzük ezt a gonoszt is. A többiek már valószínűleg a Pitarkon vannak.
-Csatlakozunk! Most úgy sincs jobb dolgunk - mondta Viola. - Igaz Lennox?
- Igaz, menjünk.
- Mivel? Az űrhajóm ottmaradt a Dradk bolygón.
- Nem kell kétszer mondani! - Mondta Lennox azzal egy ugrással visszaváltozott farkassá. Ismét körbefutotta őket, egy kört rajzolt, majd beugrott a közepére, emberré vált, elmondta a várázs igét, s a kör körülöttük lángba borult, és mire kialudt mindannyian a Pitarkon voltak.
A bázison nagy sürgés forgás volt.
-Látod, most visszasírom a régi szép időket, amikor még volt személszetünk - mondta Patrik Kimnek aki időközben visszatért a bázisra, miközben az egyik lámpát szerelte. - ÁÁU, Jack, mondtam hogy én itt a folyosón szerelem a lámpát, erre te csak erre tudod hozni a lőszert a raktárba! El lehet manni a C2-es folyosón is a lőszerraktárhoz. Az a szerencséd, hogy a sok Quantum lövedék nem robbant fel! - korholta Jacket Patrik mijözben fölállt a földről, és felállította a széket, amin állt. Ekkor egy ismerős hang szólalt meg a konyhából.
-Kész az ebéd! Gyertek enni!
Mindenki bement a bázis 100 fős ebédlőjébe (régen egy egész hadserege volt a Kimnikáknak), hogy megnézze ki az?
A konyhában Rose állt.
-Na, üljetek le és egyetek! - szólt valaki mögöttük.
Megfordultak. Az Időutazó ült az asztal mellet! Végül Patrik törte meg az ámult csendet:
-Üdvözlünk titeket!
Ebéd közben, miközben Rose és az Időutazó meséltek, hogy mit csináltak a távollétükben, történt még egy nem várt esemény: az ajtón belépett Viola, Linnox, és Noiral.
-Sziasztok! - Köszöntek nekik egyszerre az étkezők.
Kim felállt az asztaltól, megfordult, s Noiralra nézett. Noiral odalépett hozzá, átölelete, és eztvsúgta a fülébe: Bocsánat. Ezzel el is lett rendezve a kettejük közti konfliktus.
-Na, mostmár teljes a csapat. - Mondta Anna. - Legyőzünk együtt bármit...