Mostmár szeretsz? - Bakudeku {Látni a Szemeid folytatása} [BEFEJEZETT]

1. rész

Gyermekkori barátom elvesztése - bárnem mutattam ki - nagyon nagy fájdalmat és ürességet okozott. Ei mindenben mellettem állt, és segített feldolgozni. Az iskola hírneve is megromlott. Bár nem csodálom. Ki az a idióta, aki olyan iskolát jelöl meg, ahol valaki öngyilkos lett? Már eltelt majdnem öt hónap a temetése óta. Az elején az osztály csendes és lehangolt volt. Mindenki gyászolt. Majd jött az utálat. Felém irányult a gyűlölet, főleg a barátai felől. Később megtudtam, hogy nekik is hagyott levelet.

- Bakugou. - hallottam meg a mellettem fekvő Kirit mire ráemeltem tekintetem. - Megint rajta gondolkodsz? - kérdezte meg jobban hozzám bújva.

- Sajnálom. - adtam csókot homlokára.

- Semmi baj. Tudnék valahogy segíteni? - kúszott feljebb majd jobban átkarolt.

- Nem tudom. - sóhajtottam. - Aludjunk. - karoltam át Kirishimát. Ő csak hümmögött egyet majd elaludt.

Ha meghallom az általa kapott becenevem, az ő nevét, vagy azt, amit én adtam neki görcsbe rándul a gyomrom és elkap egyfajta idegesség. Az sem segít a helyzeten, hogy a Gömbfejű is úgy hívja, és mai napig ha szóba kerül így hozza fel. Én nem szeretem említeni, így - mint körül-belül minden beszélgetésből - ezekből kimaradok, és nagy ívben próbálom kerülni az említését.

Lassan álomra hajtottam a fejem, és megróbáltam pár órát aludni.

- Kacchan! - hallottam meg egy ismerős hangot. Lesokkoltam. Ilyedten megfordultam, de nem láttam senkit.

- Kacchan! - mondta a hang továbbra is, majd megéreztem az érintését a vállamon. Felé fordultam és ekkor ismét megláttam a zöld szemeit. Hozzá akartam érni, ám kezeim átfutottak testén.

- Kacchan... - kezdett el suttogni. Még láttam, hogy tátog valamit, ám nem hallottam, hogy mit mond.

- Bakugou! - rázott fel Kirishima. - Minden rendben. Csak egy álom volt. - mondta, és letörölte a könnyeimet.

- Nem kell, hogy ápolgass. - mondtam, de belebújtam ölelésébe.

- Semmi baj. Itt vagyok melletted, bármi történjék. - adott rövid csókot a számra.

Az éjszaka ezek után nagyon lassan telt, ám végre nappal lett. Felöltöztünk, és indultunk is a suliba kézenfogva. Kirishima eközben magyarázott valamit, de nem figyeltem.

- ...de nem figyelsz, igaz? - zökkentett vissza a valóságba a suli bejáratánál.

- Mi? - néztem rá értetlenül.

- Tudod, néha megkérdőjelezem, hogy tényleg szeretsz-e. - neveti el magát, mire tarkón vágom.

- Ha nem szeretnélek már rég dobtalak volna. Ilyen mégegyszer meg ne forduljon a fejedben! - néztem rá szúrós szemmel.

- Rendben. - mosolyog, majd egy csókot lehel számra. Megérkeztünk a terembe, ahol a gömbfejű, meg a felemás barom azonnal megvető, gyűlölködő pillantásokkal ajándékoz meg.
Már megszoktam, hisz napi színten csinálják ezt, mióta a tragédia megtörtént. Én szokásosan egy színtén dühös pillantással ajándékozom meg őket, majd a helyemre igyekszem. Előveszem a telefonom, majd a fülhallgatóm, és elkezdek zenét hallgatni. Random elindítok egy zenét, ami GRLwood-tól a Bisexual lett. Erről a dalról mindíg Ő jut eszembe, hisz ő maga is bi volt. Ezt a barátaitól tudtam meg a halála utáni napon. Mint már említettem, nekik is hagyott levelet. Asszem pont a felemás baromnak írta le, hogy biszex. A dalt nem kapcsolom el, az emlékére sem. Könnyeimet megtanultam visszatartani, így nem kell félnem, hogy esetleg gyengének látna bárki is. Amint véget ér a dal be is csengetnek, így kiveszem a fülemből a fülhallgatót, majd a telefonommal együtt el is rakom a táskámba. Kezdetét veszi az unalmas matek, amin egyáltalán nem figyelek. 45 percnyi szenvedés és unatkozás után Kiri oda is jön hozzám.

- Bakugou. - néz rám mosolyogva, miután egy puszit adtam szájára.

- Mit szeretnél? - eresztek meg egy apró mosolyt. Csak Kiri közelében mosolygok, ám csak nagyon ritkán. Már éppen kezdene bele, de a gömbfejű félbeszakítja a rikácsolásával.

- Hogy mersz mosolyogni?! Nem érdemled meg a boldogságot! - kiabál ránk. A tragédia óta teljesen kifordult magából és már tudtommal nem a pénz hajtja, hanem, hogy a hasonló helyzeteket megakadályozza minden embernél, akinek szüksége van rá.

- Mit rikácsolsz gömbfejű idióta?! - üvöltök rá, mire Ei megfogja a kezem.

- Egyáltalán nincs bűntudatod?! - rivall rám ismét, mire a felemás barom megfogja a vállát. Sonic csak mögöttük áll a szemüvegét igazgatva, miközben dühösen engem méreget. A többiek kérdő tekintettel pillantgatnak ránk.

- Miért kéne bűntudata legyen? - jött a képbe a Lágyagyú.

- Az nem a te dolgod. - szólalt meg megszokott, nyugodt hangján a felemás pofájú.

- Mondjuk csak el nekik Todoroki-kun! Had tudja meg az osztály mit is tett Dek... - nem tudta befejezni, mert rárivalltam.

- Ne mondd ki a nevét! - üvöltöttem fájdalommal tele. Erre mintha kissé meglepődött volna, de még mindíg gyűlölettel tele nézett rám. Ei nyugtatóan átölelt, majd leültetett a helyemre. A többiek lassan szétoszlottak, hisz hamarosan vége volt a szünetnek. Ei egy csókot adott, majd ő is a helyére ment. Elkezdődött az óra, amin megint nem figyeltem. Random firkálgattam a füzetemben vagy épp az ablakon bámultam ki. Egyszercsak a zsebemben megrezzent a telefonom.

Ismeretlen szám
Rég beszéltünk. Hiányoztam?

Értetlenül olvasom az üzenetet újra és újra, majd úgy gondoltam, hogy válaszolok.

Én
Te ki a fasz vagy?

Ismeretlen szám
Nem illik így beszélni egy régi baráttal.

Én
Nem tudom, hogy ki vagy, de ne szórakozz bazdmeg!

Dühösen elraktam a telefonom, majd megróbáltam figyelni a tanárra. Bárki is az, ne merjen velem szórakozni! Miután a második óránk is végetért, lementünk Kirivel a büfébe.

- Mit szeretnél? - kérdeztem a tárcámért kutatva.

- Egy nyalókát. De megveszem magam. - nevetett, majd már fizetett volna, de én kezét félrelökve adtam oda az idősödő nőnek a pénzt, ki odaadta barátomnak az édességét. Én vettem magamnak jalapeno-s csipszet, majd felmentünk a terembe. A gömbfejű idióta ismét gyűlölettel tele nézett rám, ám én rá sem hederítve, unott képpel ettem a ropogtatnivalóm. Kiri a lágyagyúval beszélgetett, így én telefonomba merültem. Ismét kaptam egy üzenetet.

Ismeretlen szám
Látom csípőset eszel. Én sosem bírtam, de emlékszem, hogy te imádtad.

Én
Mi a fasz?! Ne leskelődj utánam!

Ismeretlen szám
Pedig én örülök, hogy újra láthatlak. Nem baj, hamarosan te is láthatsz majd engem. Remélem örülsz majd nekem.

Én
Hagyjál békén idióta!

Ismeretlen szám
Később találkozunk! 😘

Idegesen elraktam a telefonom és a csipszem.

- Kivel beszéltél? - jött oda Kirishima mosolyogva.

- Senkivel. - morogtam, majd elővettem a füzetem és elkezdtem megcsinálni a házim.

- Nem óra előtt kéne. - nevetett, majd puszit nyomva homlokomra visszült a helyére.

Hi Minna! Nos, ez lenne a rövidke első rész. Nagyon remélem, hogy tetszik nektek. Sajnálom, hogy ilyen jésőn rakom ki, előbb terveztem publikálni, de semmi baj. Hisz ami késik nem múlik. ^^