Filmy Greyness -Fátyolos Szürkeség- (Drarry ff.)

Majdnem csók

Telnek a napok a Roxfortban, és Draco Malfoy felé irányuló gyűlölet az emberekben nem nagyon látszik halványulni. Egyre több ember nézi le, de nyilván, amikor a szőke megfenyegeti őket, egyből megfagy a vér az ereikben. Összesúgnak a háta mögött, és a három ellensége, Pansy, Monstro és Crack egyre többet szólogatnak be neki. Őt ez nyilván nem érdekli.

Kívülről szemlélve ezt lehet mondani.

Azonban a Mardekár Jéghercege már közel sem olyan rideg, mint évekkel ezelőtt. Gyűlöli, hogy meleg. Gyűlöli, hogy emiatt az emberek már nem rettegnek tőle.

És gyűlöli, hogy Harry Rohadtul Szívdöglesztő Potter ennyire kibaszottul próbál barátkozni vele. Eddig nem volt olyan nap, amikor ne vetett volna oda a szőkének legalább egy köszönést. Őt ez persze leges legbelül nem zavarta. Mélyen legbelül még azt is bevallotta, hogy rettentően élvezi a Kis Túlélő társaságát.

A mai napon Draco ebéd után a belső udvarban szenvedett a mugliismeret házi feladattal. Ez a tantárgy sosem volt az erőssége, de mostanában kifejezetten nem megy neki. Még csak év eleje van, de Burbage professzor bármikor felszólította, nem tudta megmondani a kérdésre várt választ. A következő órájuk egykor kezdődik, nyilván mugliismeret lesz, és ő természetesen a legutolsó pillanatra hagyta a feladatokat.

-A metró másik neve földalatti, nem földfeletti. -mutatott valaki a pálcájával a szőke pergamenján lévő elírt szóra.

A Mardekáros felnézett, és egy szórakozott Griffendéles szempárral találkozott a tekintete.

-A földfeletti a villamos... -helyezkedett el Draco mellett Harry a fa tövében, mire az örökösnek dobbant egyet a szíve. -... de azt nem nevezik így. Az csak szimplán villamos.

-Potter, attól még, hogy kibékültünk, nem kell puszi pajtásoknak lennünk. -sóhajtott a szőke, miközben kijavította a hibás szót. -Egy tökéletes Malfoynak, mint nekem, nincs szüksége ilyenekre.

-Egy tökéletes Malfoy, aki nem tud írni. -kuncogott a sebhelyes.

-De tudok! -hajtotta össze idegesen az örökös a pergamenját. -És Potter, attól, hogy meleg vagyok, nincs szükségem barátokra. Elpártoltak tőlem a régiek? Na és! Ráadásul egy házi feladatot szerintem egyedül is meg tudok oldalni. -akart felállni Draco, de Harry az alkarját megragadva visszahúzta a földre.

-Egy szóval nem mondtam, hogy az identitásod miatt barátokra van szükséged. -ráncolta a szemöldökét. -De a mugliismeret láthatóan nem megy neked. Mindjárt kezdődik az óra, és még sehol sem vagy a feladatokkal. Engedd, hogy segítsek, öt perc alatt kész leszünk. -kérte a Kis Túlélő, a Malfoy örökös pedig egy sóhaj közepette beadta a derekát, és szét nyitotta a papírt.

Egészen hamar elkészültek. Draco nem is gondolta volna, hogy a Kis Túlélő ilyen okos.

-Hát... ez tényleg gyors volt. -tette el pergamenjét a szőke.

-Tizenegy évig egy mugli házaspár lépcső alatti gardróbjában laktam. -tápászkodott fel Harry, és a Mardekárosnak nyújtotta a kezét, hogy felsegítse. -Szerintem többet tudok a muglikról, mint bármi másról.

Az örökös megragadta társa karját, aki egyből fel is húzta a földről.
A Griffendéles olyan erővel rántotta meg a szőke kezét, hogy az felállásnál a magasabb mellkasának ütközött. Mivel már mindenki elsietett a pár perc múlva kezdődő órájára, ezért teljesen egyedül maradtak a belső udvarban.
Mikor Draco felnézett, egyből Harry arcával találta szemben magát. Túlságosan is közelről.
Egyik pillanatról a másikra elszállt belőle a fenyegető, rideg Malfoy. Átvette a helyét a, számára utált, zavarba hozható Malfoy.
A Mardekáros szívverése egyre hevesebb lett, mellkasa pedig sokkal gyorsabban kezdett emelkedni és süllyedni, mikor belenézett a Griffendéles gyönyörű, smaragdzöld szemeibe.

Harry ahogy meglátta az örökös zavart tekintetét, végig nyalta a száját. Tetszett neki, és eléggé felizgatta a bizonytalan Malfoy. Egyből életre kelt a fantáziája, mikor felfigyelt Draco egyre pirosodó ajkaira.

A szőke arcát elöntötte a pír, mikor meglátta, hogy Potter végignyalta az alsó ajkát, és letekintett az ő szájára.
Olyan erősen dobogott a szíve, hogy szerinte még a másik is meghallotta.
Egyre forrósodott köztük a levegő, és Draco már azon kapta magát, hogy mindjárt elkezd könyörögni a Kis Túlélőnek, hogy csókolja már meg, és fedezze fel a testét azokkal a telt ajkaival.

Ekkor azonban a Griffendéles elengedte az alacsonyabbat, és lépett egyet hátra. A Mardekáros nem tudta, de azért tette, mert különben olyan dolgot csinált volna az örökössel, amiket később nagyon megbánt volna. Vagyis ő biztos nem, de Draco (szerinte) annál inkább.

Hang nélkül indultak el a mugliismeret terem felé. Malfoy fejében rengeteg kérdés bújkált. Volt pár aligha publikus, amit piszkos fantáziájának köszönhetett. Ezeket inkább félre tette, és Harry felé fordult.
-Potter... -kezdett bele, mire az felé is kapta a fejét.
,,Merlinre, csak ne arról kérdezzen, hogy az előbb másodpercek választottak el attól, hogy leteperjem az udvar kellős közepén és az összes ruháját letépve magamévá tegyem..." hangzott a Griffendéles fejében lévő hang.
-... miért érdekellek ennyire? -érdeklődött a szőke. -Mióta kibékültünk, folyamatosan okot keresel, hogy beszélhess velem...

,,Most mondjam bele a szemébe, hogy kurvára kívánlak már év eleje óta? Soha..."
Improvizálj Harry, improvizálj!

-Nem azért próbálok barátkozni veled, mert érdekelsz. Csak másokkal ellentétben én tudom milyen, hogyha az embernek nincsenek barátai. -kanyarodtak be egy folyosóra, és a terem ajtajához léptek. -És jövök neked egyel, amiért megmentetted az életem a vonaton. -mosolygott az alacsonyabbikra, és benyitott a terembe.

Éppen a professzor előtt estek be.

Viszont Dracoban egyedül az a mondat víszhangzott, miszerint alapjáraton a Kis Túlélőt ő egyáltalán nem érdekli...