Mikeás visszatér

1. fejezet

Reggel fél kilenc. Én a kandalló előtt ülve iszogatom a kakaómat miközben gyönyörű feleségem vakon tapogat a műzli után. Csodálatos látvány elnézni ahogy kiszolgáltatottan keresi az ételt. Ezért vettem feleségül.

-Pannyikam!- üvöltök neki (mert süket is a drágám)- egy kicsit balra!

Szexi karjával újabb tárgyakat ver le a konyhapultról. Még ennyi év és a terápiák után se tudom megállni ,hogy ne nutoljak be ettől.

-Apa! Miért fehér a bokád?- kérdezi csillogó szemekkel drága kislányom Tatiana. Nevét a drága szakácsnőről kapta aki sok évvel ezelőtt tragikusan hunyt el a szökőkútban. (,,Tatiana a kibaszott szökőkútba fulladt" flashbacks).

De nem ő volt az egyetlen kis spermám. Nyomában érkezett a másik öt iker is:

Katyerina, Szasa, Ánya, Wsewolod és Vitya.

Így éltünk boldogan nyolcan a 6 milliárd forintot érő villánkban a VIII. kerületben. Még a kerítés is Gucci volt.

A kis Wsewolod megcsúszott a Prada szőnyegen és hanyattbaszódott. Kiskori önmagamra emlékeztet.

-Gyerekek, asztalhoz!- süvöltötte anyjuk, azzal a hatos ikreink megrohamozták a vályút.

-Apa ,te miért nem jössz?- kérdezte tágra nyílt szemmel a kis Vitya.

-Hát tudod van még egy kis elintéznivalóm. -szórítottam nadrágomra a kezemet és elszaladtam a fürdőszoba felé.

-HööööööÖÖÖÖ- nyögtem miközben elélveztem.

Amikor takarítottam az utolsó cseppeket a testemről arra gondoltam ,milyen jó is lesz pár nap múlva hiszen megszabadulhatunk a kölyköktől és végre kettesben maradhatunk Pannyikával.

Igen, úgy tervezzük idén elvisszük Fehéroroszországba a kicsiket a nagyszülőkhöz 1 hónapra. Már alig vártam. Direkt erre az alkalomra vettem szőrös bilincseket és ostorokat. Ha még nem említettem volna Pannyika Vyalikiya nevű belorusz kisvárosból származik. Apja lakatos, anyja pedig ékszerész volt és saját boltjában rénszarvas ürülékből készült ékszereket árult. Mindenki tisztelte a családot.

Reggeli után lefoglaltam a gépen a helyeket másnapra majd elküldtem Sylvestert, Pannyikát és a kicsiket a Decathlonba ,hogy vegyenek meleg kabátot és gumicsizmát.

Sajnos a környék összes sportboltjából kitiltottak minket: vagy Sylvester vagy a gyerekek miatt.

Amikor átlépték a Michael Kors küszöböt rossz érzés támadt bennem ,de nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki. Leültem a kandalló elé és visszagondoltam Zsanra, hűséges komornyikunkra és a pillanatra amikor utoljára láttam őt. Azóta se hagy a gondolat, hogy talán vissza tudnám hozni valahogy. Könnyek gyűltek a szemembe amik patakokban folytak arcomról zsíros testemre. Amikor elérték a hájcicimet újra hatalmába kerített az orgazmus. A hangulat kedvéért betettem Mein Kampf hangoskönyvem amit Zsan hagyott rám a nem létező végrendeletében. Milyen boldogok is lehetnének ,ha élnének. Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el azóta.

Egyszer csak hangos puffanás zavarta meg maszturbációs sorozatomat. A griff volt az aki koszosan és lihegve rontott be a kutyaajtón.

-Sylvester, mi a fasz!?- kiáltottam hangosan és magam elé kaptam egy Chanel díszpárnát.

Chokerén egy cetli lógott amire ez volt írva:

Mi a szitu cicafiú? Azt hitted ,hogy olyan könnyen megszabadulhatsz tőlem még a közösülésünk előtt? Hát tévedtél! Képzeld kurvára nem haltam meg! És az ügynökeim végre, annyi szenvedés és oly sok viszály után megtaláltak téged és a drága családodat. Én még mindig várok, hogy elvehessem a segg-szüzességed. Ha ezt megadod nekem akkor visszakapod a családod. De ahhoz előbb meg kell találnod. Annyi segítséget adok, hogy a Keresztapa figyel. Ne késs el. Nincs sok időd. Ne légy buta fiú és állj be a SORba.

A Daddy

-NEEEEE!- zuhantam össze teljesen.

Hájas testem zsírként folyt szét a Ralph Lauren padlón. Ismertem a Daddyt és tudtam ,hogy nincs sok időm. Felmentem WikiHow-ra és rákerestem, hogy hogyan építs időgépet.

Folytatjuk...