Vámpír Tord x Tom Szörny

Köszönöm

 A reggel további része a sebesülések és károk megjavításáról szólt. Miután Tom megnyugodott elment tévézni, hogy lefoglalja magát. Azt hiszem túlságosan felzaklatta ez az egész. Mármint.. jó ezt eddig is tudtuk, de rengeteg problémát kapott még mellé sorban mintha ez a pech sorozat nem akarna megállni, de teszek róla, hogy mégis sikerüljön.
 Összpontosítva meglengettem a varázspálcám mire a fal szépen lassan elkezdet visszaépülni. Testem remegett és reménykedtem, hogy nem fogyok ki az energiából vagy nem zavar meg senki.
 Hát.. a fal sikeresen visszaépült és olyan volt, mint a pusztítás előtt.. csak a reggel feltett textília így sikeresen beleépült a falba és jó pár helyen kilátszott kicsit így elég érdekesen festve. Sóhajtok majd kínosan tarkóm dörzsölöm. Erre gondolhattam volna.
 - Hű.. elképesztő vagy! - jegyzi meg Matt a pulton ülve póló nélkül.
 - Heh.. köszi.. nem a legtökéletesebb, de egyenlőre jó lesz!
 - Teljesen jó ez! Minden célját ellátja!
 - Kivéve az esztétikát! - sétálok elé
 - Nem baj!
 - Mi van veled Matt? Pont az esztétika nem érdekel?
 - Hát úgyse tud olyan szép lenni, mint én! - fogja meg arcát csábos vigyorral mire nevettek
  - Az biztos! - nézek, rá mire találkozik tekintetünk. Azok a vörös szemek. Kiráz a hideg és egyet hatra lépek. Gyerünk, Edd. Nem fog bántani. Attól, hogy van egy rossz tapasztalatod egy vámpírral azt még nem kéne mindegyikre rá vetítened.. főleg nem a barátodra. Nyugtatom magam. Megrázom fejem majd izmos hasára nézek. Tele van karcolásokkal. Óvatosan rá teszem, ujjam meg mire megremeg. - Ennyire fáj? - nézek rá aggódva
 - Nem vészes! - sziszegi egyik szemét a fájdalomtól behunyva - Te, hogy vagy?
 - Én alig sérültem meg.. neked hála! - mosolygok rá
 - Akkor mi ez? - emeli fel karom és a karmolás nyomot nézi. A vér már megszáradt..
Kinyitja száját
 De..
 Közelebb hajol
 Ez a vámpíroknak akkor is
 Óvatosan megnyalja mire remegve hátrébb húzódok
 Étvágygerjesztő!
 - Ma.. Matt. - szólítom, halkan mire rám pillant. Azok a szemek. Világítanak.. megint.. Félek.
 Visszatér előző tevékenységéhez, míg a vér nyoma alig látszik. Én csak félve csöndbe tűröm és reménykedem, hogy nem harap meg.
 Mikor végzett kötszert fogott majd óvatosan bekötötte. Ellengette kezem mire végre kicsit messzebb tudtam tőle lépni.
 Hirtelen leugrott a pultról majd lassan megfordult. A háta tele volt sebekkel.
  - Jézusom Matt! - nyúltam felé, de kezem-visszarántottam. Csak fájna neki. Elszaladtam egy rongyért majd a kancsó vízből öntöttem rá egy keveset és elkezdtem ellátni sérüléseit, időnként megremeg vagy felszisszen, de csöndben tűri. Mikor végzek sóhajtok és elkezdek elpakolni, míg az ő összes mozdulata az, hogy megfordul és engem követ csak szemével.
 - Na.. - állok meg előtte örülve, hogy ezekkel is kész vagyok
- Köszönöm! - mosolyog rám
 - Hm? - nézek fel - Semmiség! - mosolygok, rá majd tétovázok - És.. - magabiztosságom szikrája is eltűnik. Ugyan már. Nyugi. Haver.. és megmentette az életem.. ezt hogy tudnám meghálálni? Egyáltalán.. hmm.. Hirtelen közel hajoltam hozzá és egy puszit nyomtam arcára aztán el is húzódtam - Köszi, hogy megmentettél! - vigyorogtam majd kisétáltam Tom-hoz.

 Matt lefagyott és bőre sok év után először vett fel egy olyan szint, ami nem fehér.. hanem mint a szeme.. és mint a rózsa.. melyet Edd, édes vére fest...