Vámpír Tord x Tom Szörny

Tagadás

 Minden.. hideg. A légkör. A csukóm. A bokám. A szörnyfarkam.. A nyakam.. A.. sötétség... mindjárt.. megfagyok...

 Enyhe sárgás fény kezded szemhéjamon keresztül fáradt szemgödrömig jutni. A bágyadtság ellenére lassan felnyitottam és megláttam a kőfalakat, melyet egy faasztalon lévő lámpás fénye sárgává színezett.

 - Eee.. - nyöszörögve oldalra billentettem fejem, mellyel csörömpölés szólalt fel, megmozgatva elgémberedett nyakam.. vagy inkább csak nagyobb, fájdalmat adva magamnak mivel szinte azonnal beakadt.

 Szemgödröm sarkából láttam, hogy csukló a falhoz fan bilincselve és gondolom a többi végtagom is. Sóhajtottam frusztrációmban. Valahogy.. nem bírtam felmérni a történések súlyosságát és inkább csak frusztrációnak, újabb tehernek fogtam fel. Mi történt? Vajon Edd-ék, megtalálnak? Ja, tényleg a banya! Tágult ki szemgödröm-döbbenetem és felismerésemben. Ki volt az? Mit csinált velem? Ó istenem..

 Hirtelen az ajtó nyikorgását hallottam. Egyből arra fordítottam fejem, de nyakam miatt egyből felszisszentem.

 Kuncogással és nagy mosollyal nézett rám majd becsukta az ajtót maga mögött, amit nagy kattanás, azaz zárkattanás követett. Vörös szemei fényesen villogtak és szórakozottan mért fel. Lassan elém sétált és leguggolt, hogy arcunk magassága megegyezzen. Még mindig az, az ijesztő és elégedett vigyorral vakolta arcát.

 Ha tehettem volna, távolabb húzódott amennyire csak lehet, de ez már megtörtént és nem volt túl sok. Bámultam minden mozdulatát szememmel követve. Félek.

 - Azt hiszed, félek tőled? - vicsorogtam rá. Ő erre csak kuncogott majd megfogta fülem, ami valószínűleg leleplezte mondatom ellentettjét. Az érintésre megnyikkantam és összébb húztam magam.

 - Hmm.. - mormogott vidáman. Ujjai fülemtől államig siklanak. Vöröseivel mélyen szemembe néz, hipnotikusan mire hirtelen elrántom fejem, mely persze iszonyatosan fáj, és erősen lezárom szemem. Ekkor megragadja tarkóm, hogy így tartson és forró lehelettel nyakamhoz hajol. Nyikorogva próbálok szabadulni, de láncokon lévő varázslat esélyt se add.

 Végül érzem ajkait bőröm. Ahogy végig nyal, majd eltávolodik.

 Döbbenten nézek rá mire, ha lenne, szemem most kiesne, feltűnt hiányzó, azaz pontosabban letört szemfoga.

 Ismét közelebb hajol, csak most térdét lábam közé csúsztatva oda nyomja.

 - Gh.. - nyögöm arcába tehetetlenül izzadva.

 - Hm.. - jót mosolyog ezen - A barátaid megszabadítottak vámpírságom egy részétől, de ne félj! - jön közelebb lent mire egy újabb kínszenves örömhang távozik arcába - Hamar visszanő! - vigyorog - És akkor.. - hajol nyakamhoz - folytatjuk ott ahol elkezdtük! - nyalja meg ugyan ott a lenti nyomással egyszerre. Hangjaimon ismételten kuncog. Még egyszer arcomat pásztázta vad tekintetével majd elégedetten kisétál én meg remegve összekuporodok, amennyire csak lehet. Ezt miért élveztem ennyire?