A lehetetlen //BEFEJEZETT//

Düh kitörés

A végállomásunkon megálltunk , le szálltunk a motorról . Mikor körbe néztem megláttam Cameron-t és Nancy-t , mellettük pedig ... Matt-et .

-Cara....-suttogta . Szeretem, de sok amit csinált . Oliver-re néztem aki bíztatóan nézett rám így megindultam .-Cara , beszélnünk kell .

-Nem kell vele semmit beszélned !-nézett Oliver Matt-re szúrós szemmel . Olyan fura érzés futott végig rajtam .

-Azt nem te fogod eldönteni hanem Cara !-nézett ugyan úgy vissza rá , megforgattam a szemem .

-Cameron , menjetek tovább addig én beszélek Matt-el .

-Cara !-szólt rám Nancy és a mellettem álló fiú egyszerre . Fel néztem olyan ,, nyugi nem lesz bajom " fejjel .-Látó távolságba leszek .-jelentette ki ellenvetést nem tűrő hangon , majd el ment . Nancy nem akart elmozdulni , de vőlegénye vissza jött érte . A vállára kapta és a lány el kezdte ütögetni a hátát .

-Cameron tegyél le !-a fiú csak nevetett rajta , el mosolyodtam a jeleneten . A fiúm felé fordultam , először nem szólalt meg , de végig engem nézett .

-Cara én ...-indult volna meg felém .

-Állj ! Oliver engedélyt kapott a szüleimtől , ha nem tartod tőlem a két méter távolságot akkor megölhet . A szemébe néztem , de semmit nem tudtam ki olvasni belőle . Eddig szinte mintha a gondolataiba láttam volna , de most ... Mintha más ember lenne .

-Szóval így állunk ... Nem értem , hogy mi bajuk van , csak megpofoztalak nem akartalak megölni ...-most ugye ezt nem mondja komolyan ? Csak megpofoztalak ?

-Aha ... Szóval ezzel azt akarod mondani , hogy azzal nincs semmi baj ha megpofozol ?-kérdeztem tőle hihetetlenkedve , tett felém egy lépést .

-Nem , de Cara ! Értsd már meg ! Az nem én voltam ! Én sosem bántanálak ! Cara én szeretlek !-nézett mélyen a szemembe, most láttam valamit ... Bizonytalanságot , félelmet , kétségbe esést de szeretetet nem .

-Én szeretlek Matt ...-mondtam fájdalmasan .-De nem kaphatsz vissza , így nem ... Nem tudom mit akarok ...-hajtottam le a fejem , hirtelen előttem termett . De hátra is ugrott , mert egy vasrúd hirtelen ki jött a földből és egyenesen a torkához ment , nem döfte bele csak hozzá érintette .

-Egyetlen mozdulat és meghalsz !-fenyegette meg gyilkos tekintettel a hirtelen mellettem termett Oliver .

-Felgyújtalak mielőtt bármit is tehetnél .-nézett magabiztosan a mellettem álló fiúra .

-Teszünk egy próbát ?-nézett rá mosolyogva vissza Oliver . Hát ezt nem hiszem el ... Kezdd idegesíteni az állandó veszekedésük ... Két kakas ...

-Fiúk ! Elég ! Elegem van , hogy folyamatosan miattam akarjátok megölni egymást !-mondtam mérgesen , mind a ketten le fagytak . Ideges léptekkel elindultam Cameron után .

-Válassz kettőnk közül , mert azért akarjuk állandóan megölni egymást mert te nem vagy hajlandó köztünk választani ! Már pedig nem leszek így veled ! Minek lennék ha nem is engem vagy nem csak engem szeretsz ?!-akadt ki Matt , a lelkem mélyén tudtam , hogy igaza van ... Egy kétszínű ribancnak kezdem érezni magam ... De ha már nem tudok választani köztük ... Oliver-rel már van egy múltunk ami tudom , hogy máshogy is alakulhatott volna ... Nem válaszoltam erre felháborodottan elment , Oliver mellém állt .

-Igaza van ...-suttogta a fülembe , majd ment tovább . Én is mentem , oda álltam Nancy mellé aki át karolta a nyakam én pedig az ő derekát .

-Mit találtatok ?-kérdeztem , de nem válaszoltak .- Mi a baj ?-nyeltem egy nagyot félve válaszuktól . Nem válaszoltak amiből arra tudok következtetni , hogy valakinek nagyon fájni fog ... Valakinek megint fájni fog ... Senkit nem akarok fájdalommal az arcán látni , besokaltam ...