Megpróbáltatások Szigete ☀

01. Üdv a fedélzeten!

    – Szép napot mindenkinek! – Üdvözli nagy mosollyal a nézőket Soohyun. A mellette álló napszemüveges társa halvány mosollyal int. – Immáron a harmadik napjukat töltik a fedélzeten a szerencsés társaság és ma is beszélgetésbe elegyedünk néhányukkal, hogy jobban megismerhessük őket.
– Vadászatra fel! – Emeli öklét vállmagasságba nem túl lelkesen Woobin. A kamera leáll, mert egy harmadik személy jelez a két férfinak. – Most mi van? – Tolja fel szemüvegét.
– Mi a fenéért nem tudsz kicsit lelkesebb lenni? Elveszed mindenkitől az életkedvet – korholja le férjét Darya. Smink nélkül is gyönyörű, s ezen elmereng kicsit Woobin. Gyűrűsujját figyeli, ahogy a felesége hajába túr és Soohyunnal kezd beszélgetésbe. Amióta együtt dolgoznak, valahogy nem érzi jól magát a férj, de erről egy szót sem szól kedvesének. 

    Újra forogni kezd a kamera és elindulnak a kabinok előtt. Az idő kellemes, a Nap hét ágra süt, még sincs forróság, mivel a kicsit erősebb szellő ezt kiegyensúlyozza. A tenger vize csendes, káprázatos kék és zöld árnyalataiban pompázik. Egy fiúval elegyednek szóba, – aki feltehetően a kabinja előtt – a korlátnak támaszkodva gyönyörködik a kilátásban. A fiú készségesen és izgatottan válaszol minden kérdésre, utoljára még int egyet a kamerába és újra a kilátásnak adja át magát.
Miután egy több fős társasággal is váltanak pár szót, elhagyják a bár részt és egy csendesebb részleg felé mennek. Woobin némán bolondozik a kamera előtt, amikor meglát egy lányt egyedül az egyik asztalnál, aki háttal ül nekik, így csak a piros melírral tűzdelt hátközépig érő hajzuhatagát látják. Előresiet, Soohyunt hátrahagyva meg a kameramant, és szenvtelenül leül a hölgy elé, aki csak szemöldökét felhúzva pillant fel rá, majd mintha ott sem lenne, újra a könyvébe merül. Ekkor már Soohyun is odaér, aki finoman megérinti a lány vállát. Az kiveszi a fülhallgatóját és hátradőlve a székén néz fel a férfira. 
– Bocsánat a zavarásért, egy rövidke interjút szeretnénk csak – inti le a kamerást, miközben kedves mosollyal magyarázkodik a lánynak.
– Rendben van – bólint, és elveszi a mellette lévő székről a táskáját.
A kamera újra forog, egy fél perces viccelődés és szóváltás után rátérnek a lényegre. Megkérik a lányt, hogy mutatkozzon be. A kamera csak őt veszi most.
– A nevem Ming Jia, de jobban szeretem ha Jijinek szólítanak – erős rúzsa mellett még jobban kitűnik szép fehér fogai. – Informatikát tanulok Szöulban, emellett kis korom óta táncolok, gimiben kézilabdáztam is.
– Nem látszik rajtad – szól közbe Woobin. – Mármint ne vedd sértésnek, sőt! Bóknak szántam - vigyorodik el végre valahára.
– Köszönöm – biccent aprót Jiji. Nem jött zavarba egyáltalán emiatt. Megszokta már, ha megnézik, sőt általában szerette a figyelmet. Most nemigen tűnt ki ruháival, hiszen meleg volt, így kedvenc neccharisnyáját se vette fel, csak egy bőrszoknyát. 
Testalkatán tényleg nem látszott, hogy kézilabdás lenne, csinos, szép alkatú, nem túl vékony lány. Az interjú lassan már tíz percre húzódott, de még nem akartak indulni, hiszen érdekes személyiségnek tűnt fel előttük Jiji, Woobin magában már le is tette a voksát mellette, hogy ott lesz a legjobbak között. Azt is észrevette, hogy a lány különösen szimpatizál társával, ami nem meg lepő, hiszen ő volt a "jófiú" kettejük közül.
– Utószóként mit üzensz a versenytársaidnak? – dől előre kíváncsian Soohyun.
– Talán azt, hogy eléggé önfejű vagyok. Ha valamit a fejembe veszek, azt megvalósítom és ebben nem tántoríthat el senki – elszánt tekintete teljesen hitelesé tette. Woobin egyre jobban kedvelte. Emellett egy jó kis anyagot is készítettünk vele - tudatosítja magában és alig várja, hogy megvágják a mai tartalmat.

    Soohyun megköszöni az interjút, még váltanak pár szót Jijivel, amíg a kamerás srác és Woobin is egy-egy hideg koktélért indul.