A remény árnyékában

3. rész

/Adam/

Amikor reggel felkeltem láttam, hogy Rye a saját ágyában fekszik. Nem akartam felkelteni, ezért kimentem a konyhába és csináltam egy kávét, meg reggelit. Ő csak feküdt és a haja az arcába lógott. Úgy beletúrtam volna.
-Jó reggelt!-mondta kissé rekedtes hangon erős hangsúllyal, melytől kissé megijedtem.
-Jó reggelt!-válaszoltamMegittuk a kávét, és megreggeliztünk.Megbeszéltük, hogy elmegyünk valamerre, de azon nem tudtunk megállapodni, hogy hova.Elmentünk a parka, sétáltunk egyet majd visszafele beugrottunk egy kisboltba és utánna haza. Semmi más ötletünk nem volt, hogy hova mehetnénk. De ahogy elnéztem Rye-nak sem volt.

/Rye/

Reggel a friss kávé illata csapta meg az orromat, melynek nem igazán tudtam ellenállni. Adam épp reggelit csinált. Gondoltam megijesztem és végül sikerült is a tervem. Megreggeliztünk, majd elmentünk sétálni, meg persze boltba is. A nap hátralévő részét unatkozással, és néha beszélgetéssel töltöttük. Nem sokkal az unatkozások után lementünk a közeli MCDonalds-ba. Jól bekajáltunk, majd visszamentünk a suliba. Épp hogy be csuktam magam után az ajtót, kopogtak is. Ajtótnyitottam, és egy alacsony vörös hajú lány állt az ajtóban.
-Sziasztok! Kelly vagyok, a szomszédból!
-Hellóka! -köszöntünk vissza Adam-el egyszerre. -Bejöhetek?-Kérdezte, mi meg beengedtük. De amint belépett, ment a konyhába, és elkezdte megnézni a mosogatni valókat, majd beírta a kis noteszébe.
-Látom nálatok is van kupi. Nem lenne rossz ha kicsit összepakolnátok. Tudjátok ebbe a szárnyban én vagyok a higiénia felelős. Minden héten 1x bejövök, és megnézem, hogy mennyire van rend. Ha egymás után 2 alkalommal is rendetlenség lesz, akkor szólnom kell az igazgatónak, aki pedig személyesen fog beszélni veletek. - Jézus! Ez nem tudja befogni? Már előre látom, hogy ez a csaj lesz a legidegesítőbb nő az életünkbe. Eközben Kelly mondta tovább a mondandóját. Majd nekiállt papolni a higiéniáról. Láttam Adam-en hogy mindjárt kitör belőle a röhögés, ezért kisegítettem és közbeléptem.
-Rendben, ode fogunk figyelni!- mondtam, és kedvesen kitessékeltem Kellyt a szobánkból.