A remény árnyékában

7. rész

/Adam/

Kb 10 óra lehetett amikor tea és odaégetett... valami szag terjengett a szobánkban. Rye megpróbálkozott a palacsintasütéssek.
-Ajjh...Pedig a recept szerint ezt így kell. Mindent pontosan úgy csináltam ahogy le van írva.
-Belekóstoltam a nyers palacsinta tésztába majd majd fintorgó arccal kerdeztem:
- Rye... Te tudod, hogy mi az a Mokkás kanál?
-Hát, az evőkanál. Nem?
-Neeem. Így már mimdent értek.
Kiöntöttem a tesztát majd inkább csináltam szendvicset es tükör tojást. A szendvicsre mosolygós arcot csináltam, a tojásból pedig szivecskét vágtam, majd odatettem újdonsült "barátom elé".
-Jó étvágyat.
-Neked is! - mondta féltékenyen.
Töltöttem magnak Teát, de mikor belekostóltam, a hányinger is elkapott.
-Te megsóztad a teát?
-Meglehet - mondta halkan majd szemeit lesütve ült ott.
-Hát jó kis reggeli, mit ne mondjak. Nevettünk egyszerre. Reggeli után nem volt semmi tervünk, ezért kifaggattuk egymást a meleg dolgokról. Pl ki mikor jött rá, vagy hogy kinek mennyi fiuja volt. Majd Rye kicsit félve feltette a kérdést amitől kissé megszeppenve néztem.
-Mikor volt az első csókod?
Csak ültemes néztem a pultot mintha gondolkoznék, majd kinyőgtem.
-Most reggel...

/Rye/

-Tessék?- néztem rá kicsit ledermedve.
-Tudod, nekem te vagy az első barátom. Eddig nem volt senkim. De csak azért mert nem talaltam. -Ahha.- nem tudtam rá mit mondani.
- Én 15 évesen csókolóztam először. Az is lánnyal volt. De te jobban csókolsz még nála is.-
Láttam az atcán h elpirult. De erre nem is mondott semmit. Ledőltem az ágyamra míg Adam elmosogatott, majd mikor kész volt, odajött, mellémfeküdt, és odabújt a mellemre téve a fejet. Puszit adtam a homlokára, és pihentünk tovább.