-Rejtett Gondolatok-

1.rész

Életemben először talán nem kések el, Jin már vár a kapu előtt és most az egyszer van bennem olyan gondolat,hogy TALÁN időben beèrek.

-Szia öcskös! Azta, büszke vagyok rád!-nevette el magát a legjobb barátom. Jinnel már pelenkás korunk óta elválaszthatatlanok vagyunk és mondhatni többet tud az életemről mint bárki más.
-Köszönöm, köszönöm- poroltam le a vállaim- talán most az egyszer sikerülni fog beérnem.
Tényleg nem hittem volna, igen tudom.. gyerekesen hangzik,de büszke vagyok magamra.

-------

-Jimin, Jimin!
-I-i-igen?
-Mit nézel annyira?- nézett körbe összehúzott szemekkel és hirtelen azt sem tudtam,hogy hol vagyok. Azt-a
-JIMINIEEEEEE- ordította el magát.
-Normális vagy?? Hallgass már..-ráztam meg a fejem, -várj.. bukj le! nézd!
-Kit? Mit?-J-j-j-eon J-Jungk-o-ok..|láttam hogy valami nincs rendben.. Jinnek a szemébe mintha könnyek gyűltek volna..
-Várj, te ismered? Jin! Mi a baj?
-De még mennyire..-Azonnal menjünk innen. Nem jó ez így..

*Jin szemszöge*

-Jungkook nem hiszem el,hogy megint kezded!
-Mit Jinnie?-Gyere ide édesem
-Jungkook.. soha a büdös életben nem leszek az édesed! Normális vagy? Hagyd abba! Most!
Tisztán emlékszem, felnyomott megint a falra, azt hajtogatta,hogy soha nem fog elveszíteni és nem akar nélkülem élni. Sosem szerettem. Erőszakos és úgy kezelt mint egy kurvát. El sem hiszem hogy egy szobában tudtam vele élni..
-De Jinnie, együtt élünk, mintha férj és férj lennénk, mindenki tudja,hogy ki a nő a kapcsolatunkban, ne legyél ennyire makacs!
-Hagyjál Jungkook! Engedj el! Kérlek ne! Engedj el!!
És ekkor hirtelen elengedett és összerogyott.
Egyre szaporábban vettem a levegőt és kezdtem pánikolni.
-Ki vagy te? És mit csináltál Jungkookkal??
-Kim Namjoon, helyi rendőrség. Örvendek. Zajokat hallott a másik szobában lévő 2 lány és nagyon megijedtek. Mondták,hogy nem az első, és mostmár aggódnak magáért. Be kell vinnem az örsre, és a fiúnak nem lesz semmi baja.
-Kim Seokjin..
Örvendek.
-Bántotta magát?
-Nem.. vagyis.. párszor. De nem adtam neki nagyobb figyelmet. Általában megszabadultam,ha meg nem...
-Rendben van,nyugodjon le. Mostmár minden rendben lesz.

És Jimin erről nem tudott semmit. Sosem gondoltam,hogy a lelke megbírná azt,hogy a legjobb barátját bántja valaki, és amennyire ismerem, biztos vagyok benne,hogy bosszút akart volna állni. És annak sehogy sem lett volna jó vége. Visszatekinve, akkor Namjoon ha nem lett volna ott, megint megtörtént volna..
De itt az ideje elmondanom Jiminnek.
----
Ezek szerint Jungkook kijutott és megint prédákat keres, de kitudja, lehet az a pár év alatt megváltozott.. ez viccnek is rossz. Nem nem nem... nem lehet. Nem kezdődhet előlről..

--

-Jimin.. menjünk üljünk be valahova és mesélek pár dolgot.

Ahogyan egy kis kávézó közelébe értünk,megegyeztünk abban,hogy akármit is mondok neki,visszafogja magát. Reménykedtem,hogy bennem is lecsillapodott az egész,de nem gondoltam hogy ennyire megviselt.

Kiválasztottunk egy kicsit eldugottabb asztalt és egy kis izzadtságcsepp folyt le a homlokomon, a torkomban dobogó szívvel kezdtem bele..