• I NEVER HEAR MORE LAUGHTER• ~avangers~ (+18)

14

~Lia Stark~

Felkeltem reggel hét-kor  majd csináltam egy bögre kávét. Be mentem a nappaliba és kinyitottam a laptopom.
Be léptem az e-mailbe és egy noname üzenet fogadott. Megnyitottam majd elolvastam.

"Lia, láttam hogy itt vagy! Találkozni akarok veled a pusztán ma délután 5-kor"
Ms
MORGAN!!!
A húgom találkozni akar velem. Ez a mondtad hangzott a fejemben a következő pár percben.
Kortyoltagattam a kávém közben be kapcsoltam a tvt és a nem várt hírekben lévő akciómat vetítették.
Miután megittam elmentem zuhanyozni. Felöltöztem és be göndörittetem a hajam. Tettem fel egy kevés sminket majd a tükör elé álltam. Az öltözékem egy sima fekete farmer nadrág volt aminek az alját csinibe feltürtem, mellé egy fehér trikó és rá egy fekete farmer kabát. Felvettem a fehér cipőm és felvettem egy fehér övet.
Zsebembe csúsztattam a telefonom és az igazolványaim.
Megfogtam a kulcsaim majd kiléptem a házból. Le futottam a lépcsőn majd kimentem az ajtón. Megnyomtam a kocsi nyitott majd be szálltam. Végig hajtottam a városon egyenesen az Indrustis-ig.
Le parkoltam előtte majd be siettem az épületbe. Minden olyan volt mint mikor itt hagytam.
-Segíthetek?-hallottam meg az ismerős férfi hangot. Rayen.
Felé fordultam és abban a pillanatban nagyot nézett.
-Jó napot Rayen!-köszöntem neki majd oda mentem a pult elé.
-Ms.Stark! Üdvözlöm Mr.Parker-hez jött?-kérdezte a felkavaró kérdést. Szóval övé a cég.
-Úgy látszik hozzá...igen!-mondtam majd lehangoltan mosolyogtam a régi recepciósomra.
-Fent van az irodában!-mondta mire bóllintottam és elindultam a lifthez.
Be szálltam majd megnyomtam a legfelső gombot.
Mit fogok mondani neki? Hello szia vissza jöttem jó téged látni...azért jöttem hogy vissza vegyem a cégem. Nem ez nem valami jó.
Csellingelt a lift majd kinyílt az ajtó. Lassan végig sétáltam a folyosón majd az ajtó előtt megálltam. Próbáltam nem magamban beszélni mert akkor egyből meghallja.
Óvatosan be kopogtam mire egy férfias hang annyit mondott "tessék". Talán még sem ő van bent. Kinyitottam az ajtót majd Peterre akadt a szemem a székben előttem ahogy a toll a kezében fityeg. Elejtette a tollat a kezéből majd nyitott szájal meredt rám. Nagyot nyeltem és becsuktam magam mögött az ajtót.
Izmosabb, borostás és fekete haja lett. Kész férfi. Borzasztóan jól nézett ki.
Lassan becsukta a száját majd intett hogy üljek le. Oda camogtam és le ültem. Csak hogy magabiztosan nézek ki keresztbe tettem a lábam...pedig nagyon kellemetlenül éreztem magam.
-Lia....-mondta ki halkan a nevem. Össze kulcsolta újjait az asztalon majd kicsit előre hajolt.
-Szia.-köszöntem halkan.

~Peter Parker~

-Tessék!-mondtam majd folytattam tovább a felmondó levelem. Nem bírom én itt. Bárhova nézek vagy Tony vagy Lia jut eszembe. Életem szerelme akiért mindent megtennék messze van tőlem...igen tudom hol van. Az Atlanti-óceán melletti kis szigeten tölti drága napjait 5 éve. Tudom Tony nem örülne annak ha más irányítaná a céget Lia helyett persze tudom hogy én sem vagyok itt idegen de akkor is ez Stark nem Parker.
Ahogy felnéztem a lányra először fel sem ismertem. Ő az!!
Ki ejtettem a kezemből a tollat majd szám nyitva maradt. Nem jött ki belőle egy csepp hang se.
Hosszú göndör barna haja melle alá ért. Formás combjai egymás mellett feszültek, arca nőiesebb és kifinomultabb lett. Szemei félelmet és egy kevés lepödötséget  sugárzott. Intettem neki hogy üljön le. Lassan felém jött így éreztem azt a régen érzett mámorító illatot amitől mindig beindultam.
Keresztbe tette a lábait.
-Lia..-mondtam halkan nevét mire megmozdult az arc vonása.
-Szia..-köszönt halkan vékonyabb és gyöngéd hangján.
-Magyarázkodnom kéne de te is tudod hogy nincs értelme hisz az régen volt..-mondta és közben újait tördelte-Mocskos mondón eltűntem 5 évre.-mondta mire kicsit idegbe jöttem.
-Se szó se beszéd és te másnap eltűnsz úgyhogy senkinek sem szólsz!!! 1 évig kutattam utánad míg meg nem találtalak Lia!!-emeltem fel a hangom mire meglepődött.
-Azt hittem meghaltál eleinte de tudtam hogy élsz! Mindenki bolondnak nézett hogy téged kereslek napokig, hónapokig! Az a vizes jelent amit le műveltél mindenkit meg tévesztett de engem nem! A társad voltam és most is! Tudok mindent rólad..mindent mozdulatodból és nézésedből megmondtam  anno hogy mire gondolsz vagy mit akarsz! Te mégis itt hagytál egy kisebb vita miatt..segíteni akartam rajtad de te el löktél magadtól..most meg ide jössz újra hivatlanul és azt hiszed mindenki örömmel meg tárt karokkal vár téged?!-álltam fel és az asztal elé sétáltam majd neki dőltem.
-Nem...nem is azért jöttem hogy itt jó pofizak hogy fogadjatok vissza stb...azért vagyok itt hogy amit elrontottam vagy nem fejeztem be azt megcsináljam és elmehessek úgy hogy tudom minden jó itt újra!-mondta halkan..furcsállom hogy nincs kiakadva.
-Minden jó...nyugodtan elmehetsz!-megbántam hogy ezt mondtam...nem akarom hogy elmenjen. Kicsit megdorgálom majd sírva magamhoz akarom ölelni azt mondani neki hogy "szeretlek".
-Pár nap vagy hét és elmegyek igérem!-gördült le egy könnycsepp a szeméből. Gratulálok Parker fél tőled. Megsirattad azt aki miatt megtudnál halni, aki miatt mindent feláldoznál.
Elnéztem róla a falra majd sóhajtottam.
-Minden este...veled álmodok, gyerekeink vannak, szép házban élünk, ugyanúgy hősök vagyunk. Esténként szeljük az utcákat, egymásba gubancolodva fekszünk az ágyunkban....szeretném ha igaz lenne...miután elmentél azóta senki se volt az életemben..rád vártam...és várok!-mondtam majd vissza néztem rá. Csak komolyan nézett engem és néha pillantott.
-Semmi sem lesz olyan mint régen és ezt te is tudod...nagyon haragudtam rád és kellett egy kis idő mire hajlandó voltam téged ujra látni. Mikor már meg voltam biztosodva arról hogy "itt az idő" akkor megfutamodtam mert féltem...féltem attól hogy elutasítasz..-mondta mire nagyot néztem. Haragudott rám??!
-Miért haragudtál?-kérdeztem majd keresztbe tettem a kezem.
-Bántottál...szavakkal és fizikailag is!-mondta.-És ami a legrosszabb...megcsaltál!-most esett le...én voltam az aki eldobta őt. Minden tiszta.
Szégyelltem magam majd le néztem és a hajamba túrtam.
-Sajnálom..-mondtam majd vissza ültem.
-Én is!-mondta majd felállt.
-Holnap este hétkor a nyugi helyen!-mondtam mire rám nézett és hirtelen megremegett a lába. Elmosolyodtam majd vissza néztem a papírjaimra.
Hallottam kimenni őt.
Vissza hódítom mint régen...van egy olyan érzésem hogy tudja mit akarok tenni. Le tettem a tollat majd megfordultam a székel és a kilátást néztem mosolyogva.