English At First Sight (Befejezett)

1. fejezet

Izgatottan indultam el a munkahelyemről a nyelviskolába. Kíváncsi voltam, hogy vajon milyen lesz az első óra. Csak annyit tudtam, hogy nem leszünk sokan a csoportban. Ez a nyelviskola azért is volt szimpatikus, mert egyszerre kis csoportokat indítottak, hogy minél hatékonyabb legyen a képzés. Amikor beléptem a kis terembe, meglepődtem, hogy milyen családisan van berendezve. A falon az angol zászló mellett ki volt rakva az angol ABC is. Rajtam kívül ketten már ott voltak. Összesen öt pad volt, én leültem az elsőbe, ami a tanári asztallal szemben volt. Lassan megérkeztek a többiek is, három 20 év körüli lány és egy srác, aki tuti nem volt több 18-nál. A 32 évemmel én voltam a legidősebb köztük.

Percre pontosan 16 órakor belépett a tanár úr is. Bemutatkozott és elmondta, hogy a neve Márk és ő fog minket felkészíteni a középfokú angol nyelvvizsgára. Viccesen hozzátette, hogy neki a nyelvvizsga csak harmadszorra sikerült és reméli, hogy mi elsőre is jobbak leszünk, mint ő. Közben folyamatosan mosolygott. Én pedig nem tudtam róla levenni a szemem. A kisugárzása rögtön megfogott, a mosolyát pedig napi 24 órában tudtam volna nézegetni. És a hangja...olyan lágy volt, hogy egész nap tudtam volna hallgatni. Nem volt jóképű, átlagos külső, rövid haj, frissen borotvált, kedves arc. Egyszerű kockás inget viselt és farmert. Olyan 35 évesnek saccoltam.

- Akkor kezdjük veled – hozott vissza Márk hangja a valóságba. Mire kétségbeeshettem volna, hogy miről van szó, a férfi szerencsére kisegített. – Mondj pár szót magadról.

- Dóra vagyok, adminisztrátorként dolgozom és szeretném megszerezni a nyelvvizsga bizonyítványt, hogy a munkahelyemen több legyen a fizetésem.

- Hol tanultál angolul?

- Még Angliában, kint dolgoztam Bristolban és ott tanultam meg a nyelvet. A munkahelyemen most is tolmácsolok, ha kell, de a nyelvtannal nehézségeim vannak. Szeretnék megtanulni helyesen beszélni és írni, amellett, hogy a bizonyítvány megszerzése az elsődleges célom.

- Hogy szólíthatlak? Dóri? Dorka? – mosolygott Márk.

- A Dóra tökéletesen jó lesz. A szüleim becéznek, de nem szeretem.

- Rendben, Dóra. – Ahogy az a lágy hang kimondta a nevemet éreztem, hogy libabőrös leszek. Amíg a többiek bemutatkoztak, én folyamatosan Márkot figyeltem. Érdeklődéssel hallgatta a többieket, mosolygott, bólogatott, majd amikor mindenki végzett, megkért minket, hogy mutatkozzunk be angolul is. Hamar repült az idő, egy óra elteltével szólt, hogy tartsunk szünetet és megmutatta hol találjuk a kávéautomatát, ami mellett üdítő automata is volt. Nagyon tetszett az iskola, a terem, és a többiek is szimpatikusak voltak. Odamentem az automatához, bedobtam a pénzt és pillanatokkal később már a kezemben gőzölgött a finom capuccino.

- Én is ezt szoktam inni. Nagyon finom. – szólalt meg a hátam mögött Márk. Anyám, ezzel a hanggal simán elmehetne pszichológusnak.

- Tényleg finom. – ennél többet nem tudtam kinyögni. Ráadásul olyan közel állt hozzám, hogy éreztem a kellemes arcszesze illatát. Az automata mellett egy radiátor volt, annak dőltem neki, amíg elkortyolgattam a forró italt. Márk velem szemben állt, de nem szólt egy szót sem. Néha rám nézett, amitől zavarban voltam.

A másik két tanóra hamar eltelt. A tanár úr elmondta, hogy miből áll a nyelvvizsga, mutatott feladatokat is a projektoron. Házi feladatnak feladta, hogy írjunk egy hosszabb bemutatkozást magunkról a következő órára. Mikor végeztünk felvettem a dzsekim és elindultam haza. Mintha még nem lettem volna elég zavarban, Márk is velem együtt lépett ki az épületből és kiderült, hogy arra lakik, amerre én. Így egy darabig együtt mentünk. Nem siettem, pedig éhes voltam és fáradt. Ő sem sietett, tartotta a tempómat.

- Hogy tetszett az első alkalom? – törte meg a csendet egy idő után.

- Jó volt. Tetszik a nyelviskola, olyan családias.

- Igen az. Ezért is szeretek itt dolgozni. A kollégák is kedvesek és az iskola vezetője is.

- Mióta tanítasz itt?

- 3 éve. Milyen volt Anglia?

- Hűvös és esős. De az emberek nagyon kedvesek.

- Én Skóciában voltam évekkel ezelőtt. Gyönyörű hely, de az egyik percben sütött a nap, a másikban meg esett az eső. Teljesen kiszámíthatatlan ott az időjárás.

- És hogy sikerült megértened a skót angolt? – kérdeztem, mire elmosolyogta magát.

- Nem volt egyszerű, az biztos. – mondta, majd megállt. – Én itt lakom. – mutatott a barackszínű lépcsőházra.

- Én is itt lakom a közelben. Jó pihenést. – mondtam, majd elindultam, mire utánam szólt.

- Szép estét!

- Köszönöm!