English At First Sight (Befejezett)

2. fejezet

Egész este a férfi járt a fejemben. Évek óta nem volt rám senki ilyen hatással. Egyedül éltem, és ennek nyomós oka volt. Jó volt így. Persze a szex nagyon hiányzott, de nem tartottam egészségesnek az egyéjszakás kalandokat, ezért sosem kerestem alkalmi partnert. A szívem pedig annyira összetörték, hogy olyan falat építettem magam köré, hogy azon egy férfi se tudjon átjutni. De Márk már most továbbjutott, mint szerettem volna. Mindezt csupán 3 óra alatt. Jobb lesz, ha vigyázok.

Másnap a munkahelyemen bolondok háza volt, így nem volt időm gondolkodni a történteken. Amikor hazaértem, nem volt erőm főzni, így rendeltem egy pizzát. Délután megnéztem a kedvenc sorozatom, majd megírtam az angol házi feladatot és kinyomtattam. Milyen kár, hogy csak hetente kétszer van angol óra! Mielőtt tovább gondoltam volna bármit is, gyorsan elmentem zuhanyozni.

Amikor beléptem a terembe Márk már ott ült az asztalnál. Köszöntem és odavittem neki a házi feladatot. Csak mi voltunk a teremben. Ahogy a kezébe nyomtam a papírt, rám nézett és egy pillanatra összeért a tekintetünk. Milyen szép barna szeme van!

- Köszönöm! – mondta alig hallhatóan. – Majd a hétvégén átnézem.

Gyorsan leültem a helyemre és elkezdtem kipakolni az angol könyvet és a tolltartóm. Egy percre sem néztem fel. Szerencsére a többiek is megérkeztek, így már nem éreztem magam olyan kellemetlenül. Ez így nem lesz jó. Így nem fogok tudni koncentrálni.

A helyzetemen tovább rontott, hogy én voltam az egyetlen a csoportban, aki bátran meg mert szólalni angolul, így Márk sokszor engem kérdezett és velem kezdte a szituációs gyakorlatot is. Nagyon jó volt vele angolul beszélgetni, meglepett, hogy nem sokszor kellett kijavítania. Mindig megdicsért a párbeszédek végén. Ez jól esett. Egy angol tanár dicsérete számomra nagy elismerés volt, hiszen sosem tanultam a nyelvet iskolában.

A szünetben egyenesen a kávéautomatához vezetett az utam. Most a hosszú kávét kóstoltam meg. Nem volt rossz, de a capuccino sokkal finomabb volt. Márk most is hamar ott termett a hátam mögött, én pedig nekidőltem a radiátornak és kortyoltam a finom, forró nedűt. A szemem sarkából figyeltem a férfit. Milyen hosszú ujjai vannak. Tetszik, hogy laza és nyugodt. Tetszik az inge. Tetszik. Igen. Tetszik nekem Márk. Évek óta egy férfi sem keltette fel az érdeklődésem, mint ez az egyszerű, kedves arcú férfi. Ez megijesztett.

Odaállt mellém.

- A nap fénypontja ez a capuccino. – monda, majd belekortyolt a forró italba.

- Minden nap tanítasz? – kérdeztem.

- Igen. Sok a magántanítványom. Emellett fordítok is. Bár az kicsit unalmas.

- Látszik, hogy szereted a munkád.

- Ez így van.

Szünet után Márk megpróbálta oldani a többiek gátlását és kérte, hogy alkossunk párt a mellettünk ülővel és tegyünk fel egymásnak kérdéseket. Mivel öten voltunk, az én párom a férfi volt és most is mi kezdtünk. Egyszerű kérdéseket tett fel, családi állapotom, van-e gyerekem, van-e háziállatom... stb. Ugyanezeket kérdeztem vissza én is, így megtudtam, hogy 36 éves, nem házas, egyedül él, nincs gyereke, se kutyája se macskája. Ez az információ valahogy örömmel töltött el. Te jó ég! Ő a tanárom! Semmi közöm a magánéletéhez! Biztosan a tavasz van rám ilyen hatással. Ez nem más, mint szexuális vonzalom, ami ilyen hosszú kihagyás után teljesen természetes. Igen. Ez csakis az lehet. Sikerült meggyőzni magam.

Az óra hátralevő része nagyon hamar elment. Próbáltam Márkra úgy nézni, mint a tanáromra és nem mint a férfira, akinek a mosolya teljesen rabul ejtett. Mikor végeztünk igyekeztem gyorsan elkapokolni, majd elköszöntem és elindultam volna, de Márk odaszólt.

- Nem vársz meg? Én is arra megyek. – mosolygott ártatlanul. Nem tudhatta, hogy én pont ezt szerettem volna elkerülni.

- De. – Szinte azonnal rávágtam. Pedig kitalálhattam volna, hogy nem haza megyek, vagy most sietek, de nem. Most már mindegy. Legközelebb majd gondolkodom, mielőtt megszólalok.

Lassan sétáltunk hazafelé. Kellemesen hűvös volt, kora tavaszi idő. Imádtam a tavasz illatát.

- És mi a hétvégi program? – kérdezte a férfi.

- Elmegyek bicajozni, megnézem a kedvenc sorozataim, semmi extra. Neked?

- Házi feladatokat javítok. – mutatott a táskájára. Hát persze. Hiszen mi mást is csinálhatna egy tanár hétvégén? Önkéntelenül is elmosolyogtam magam.

- Semmi szórakozás? – kérdeztem.

- Nem járok sehova.

- Beszélsz más idegen nyelven is? Vagy csak angolul?

- Spanyolul szeretnék megtanulni, csak nincs rá időm.

- Szép nyelv.

Nem értem miért akar velem együtt menni haza, amikor alig beszélgetünk. Még jó, hogy nem lakik messze a sulitól. Amikor a lépcsőházához értünk jó hétvégét kívánt és már bent is volt. Mit várok tőle? Egyértelmű, hogy ő nem vonzódik hozzám. Ő a tanárom! Folyamatosan győzködtem magam. Nekem sem szabad ezt éreznem!

Bármit is csináltam a hétvégén, sokat gondoltam Márkra. Nem akartam, de nem tudtam tenni ellene. Kedden és pénteken voltak az angol órák, és nekem ez a két nap lett a kedvencem.

A következő órán a férfi kiosztotta a házi feladatokat. Csak pár hiba volt az enyémben, amire egy smileyt rajzolt és ráírta, hogy „Good job. Keep it up." (Ügyes munka. Csak így tovább.) Elmosolyogtam magam a smiley láttán és ettől a 2 rövidke mondattól melegség töltött el. Nem a dicséret miatt, hanem azért, mert ezt Ő írta.

A következő 2 hétben sokat haladtunk. A többiek is kezdtek oldódni és bátrabban megszólaltak órán. Márk volt a párom a szituációs gyakorlatokban, így sokat beszéltünk órán angolul, a szünetben pedig együtt kávéztunk. Kezdett feloldódni, amikor kiderült, hogy mind a ketten imádjuk Jimmy Fallont, így sok vicces videóját felidéztük, párat meg is néztünk a telefonomon. És igen. Hazafelé minden alkalommal együtt mentünk. Nem tudtam nemet mondani. Szerettem a társaságát, a humorát, a hangját, a mosolyát, az illatát, szerettem vele lenni. Még olyankor is, amikor csak szótlanul sétáltunk egymás mellett.