Kívánságlista - Yaoi /BEFEJEZETT/

9 -kyu

- Megmondtam. 

- Micsodát? - csókolta Tomoe. 

- Hogy különleges vagy - vette karjai közé, majd levetkőztette Tomoet és a földre dobta a ruháit. Kabócák zenéltek mellettük, a domb közelében madarak énekeltek, a szél langyosan fújdogált. A nap már lement, de még világos volt annyira, hogy lássa karcsú derekát és porcelánfehér bőrét.

Gyönyörű teremtés volt, csodálta nemcsak a kinézetét, hanem a személyiségét is, amin végig kellett mennie, hogy ez válhassék belőle. Számára - a démonok többségére jellemző módon - nem számított a partnere neme. Ez nem azt jelenti, hogy bárkivel összefeküdt volna, nem is tervezte, hogy ez lesz kettejük jövője. Nem kellett sok, hogy titkon beleszeressen ebbe az ezüst hajú szépségbe. 

Még nem mondta el neki, valamiért tart a választól. Nem akart aggódni ilyeneken, de a listából ítélve, amit elrejtett a szekrényében, és amit megtalált, abból azt szűrte le, hogy nemcsak hogy gyűlöli a démonokat, bármit megtenne, hogy túljusson rajtuk. Nem tudta, hogy ő kivételt jelent-e ez alól, de félt az elutasítástól. Tomoe vissza akart menni az emberek közé, ahova ő nem követheti. Ez is csak további kérdéseket vet fel, ha netalántán ittmaradna mellette… de ezen nem most kellene gondolkodnia, mikor így kitárulkozott előtte az, akit annyira szeret. 

- És gyönyörű is - simította meg az oldalát, amitől Tomoe megborzongott. Kipirulva félresöpörte kósza tincseit és lecsúszott Hazumo ágyékához. Ruhán keresztül tapogatni kezdte, megsimította, amitől tagja csak még jobban feszült, arra várva, hogy végre kiszabadulhasson. Tomoe eleget tett ennek a kimondatlan kérésnek és egy pillanat múlva már a kezében fogta azt. Hímvesszője az ég felé ágaskodott és megremegett a férfi érintéseire. Maga is tisztában volt vele, mekkora büszkeséggel rendelkezett és ez nem kerülte el Tomoe figyelmét sem. 

- Hatalmas… - mondta Tomoe meglepődve. Félelem villant a tekintetében, ahogy farkasszemet nézett a nemi szervével. Meg akarta nyugtatni, hogy óvatos lesz vele, nem kell félnie. De mégsem kellett megszólalnia, mert azon nyomban a férfi lehajolt és bekapta a farkát. Felnyögött a szájának hirtelen melegétől. Rég nem érzett ilyet. 

Tomoe bal kézzel alul markolta, míg felül a makkját nyalogatta. Nem próbálta bekapni az egészet, tudta, hogy arra nem képes, mégis nagy élvezettel és beleadással mozgott, annyira jól csinálta, hogy Hazumonak meg kellett fognia Tomoe haját, hogy némiképp ő irányítsa az intenzitást. Érezte a nyelvét, ahogy köröket írt le rajta, bő nyállal megdolgoztatta a farkát, ahogy a gyönyör fokozódni kezdett és egyre sűrűbben remegett meg az ajkai alatt. Visszafogta magát és az önuralmát is mély vízbe dobta, nem engedhette meg, hogy túl hamar menjen el. Ártott volna a büszkeségének, ezért visszatartotta, amennyire csak tudta. 

- Nem jól csinálom? - hajolt el Tomoe, pár perc után, mikor Hazumo még mindig nem élvezett el. Szomorúnak tűnt. Vagy inkább csalódottnak. 

- Dehogynem! Remekül csináltad! - ült fel és leterítette Tomoet a fűbe. A fenekéhez siklottak az ujjai. - Csak már benned akarok lenni - búgta a fülébe.