Egypetéjű gyilkosságok

2. R14

2 hete már, hogy az ikrek eltűntek. A város kereséseket rendezett, a környekbeli erdőkben. A többi városban is nagyszám lett. A szülők csomo levelet kaptak az emberektől, hogy megfogják találni őket és minden rendbe jön. Nem adták fel a keresést. Henry kapitány elmemt a suliba és kikérdezte a lányok osztálytársait, tanárait. Mivel elsősök voltak csak szülői felügyelettel tudta.
-Mikor látta utoljára a gyerekeket?-kérdezte nyomozónk egy idősebb matek tanártól.
-Aznap volt velük órám. Nem is gondoltam volna, hogy eltűnnek.-mondta rekettes hangon, az utolsó szót elharapta.
-Mit gondol? Van valaki aki ártana a gyerekeknek?
-Senki sem, nagyon aranyosak voltak. Ha órán is rájuk kellett szólni az csak azért volt, mert túl hangosan segítettek valakinek az anyagban.-kuncogott és egy könnycsep lefolyt az arcán. Lehajtotta a fejét az asztalra.
-Rendben, köszönöm, elmehet.-mondta halkan Henry. A nő kiment az ajtón és terme felé vette az irányt. A kapitány össze szedte a bizonyitékokat és távozni készült mikor egy gyerek lépett be az ajtón. Köszönt és leült az asztalhoz.
-Szia, anyukádat nem várjuk meg mielőtt bele kezdünk?-a fiú csak rázta a fejét.
-Kimenne az a rendőr?-a fiú rámutatott egy járőrre. Henry kitessékelte.-Azt akarom, hogy csak maga hallja.-a gyerek lenézett a padra és visszatartotta a könnyeit.-Láttam ki tette.-a kapitánynak leesett az álla. A kb. 8.-es fiú elkezdett játszani az ujjaival.
-Tessék?-kérdezett rá Henry csak hogy biztosra menjen.-Azt mondtad hogy...?
-Igen, jól hallotta. Láttam, amikor elvitte őket.-a nyomozó csak nézte.
-Miért nem mondtad előbb?
-Azt hittem csak beképzeltem vagy rosszul láttam.
-Szólnod kellett volna, meg is halhattak.-a szájára csapott Henry, nem kellett volna ezt mondania. A fiú egy szó nélkül kirohant. Utána üvöltött Henry, de az éppen kicsődülő ember tömegben elvesztette. Egyből oda ment az igazgatóhoz és megkérdezte ki volt az a fiú.
-Milyen fiú?-a kapitány leírta a fiú kinézetét, hangját, de az igazgató így sem értette. Ennek fényében elkérte az összes osztály képet, hogy megkeresse a fiút. Egyetlen képen sem látta.
-Mikor készültek a képek?
-Körübelül egy hete. Miért?
-Az elmúlt egy hétben jött új gyerek?
-Biztos, hogy nem, ez az utolsó hét ilyenkor senki nem jön.-a kapitánynak kikellett derítenie ki volt az a fiú. Eszébe jutott a teremben lévő kamera. Az igazgató gépén megkeresték az elmúlt fél óra felvételét. Áttekerték a matektanárt, és megnézték azt az időpontot ahol a fiú volt bent. De a felvétel abban a pillanatban amikor kiment a tanár, elsötétült. Több perc sötétség. De egy pillanatra visszatért a kép, amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is ment. Így többször is megpróbálták megállítani a pontos időben. Sikerült, a képen ott ült a fiú és a kamerába bámult.
-Ez lehetetlen.-említette meg a nyomozó-a fiú egyszer sem nézett bele a kamerába.-a két ember összenézett. De akkor a fiú a megállított felvételen felált és integetett, majd kisétált az ajtón. A kép újra sötét lett, a gép meg egyszerűen lángra gyulladt. Eloltották a tüzet, majd az igazgató meglepődött.
-Én ismerem a gyereket.
-Tényleg? Ki az?
-Az ikrek bátyja, de 10 évvel ezelőtt.
-Az lehetetlen.-össze néztek és elmentek a házhoz ahol már egy hete ott volt Nathan. Mikor oda értek a kanapén ült és valamit írt a laptopján. Henry berúgta az ajtót, a fiatal felnőtt felugrott és elejtette a gépét. A kapitány oda ment és a nyakánál fogva oda tolta a falhoz.
-Meghavkelted a kamerát, mi?
-Milyen kamerát?-mondta az ártatlan fiú kicsit már fuldokolva.-Nem tudom miről beszél.
-Csináltál is valami filmet amiben egy fiú szerepel aki úgy néz ki mint te 10 évvel ez előtt. És rátedted a gépre, hogy viccelődj, mi?
-Mit csinálnak? Engedjék el.-érkezett meg Tom és a szülők.-Mit művelnek?-az igazgató csak félelemmel a tekintetében nézte ahogy a város rendőr kapitánya fojtogatja az eltűnt ikrek bátyját. A férfi lassan leeresztette.
-A suliban egy fiú aki úgy nézett ki mint te, beljött és azt mondta, ho...-egy hatalmas csattanás hallatszott a nappaliból. Oda mentek, Nathan felvette a gépét a földről amit még a két felnőtt érkezésekor ejtett a földre. A gép sötét volt, és meglátták megint ugyan azt a felvételt amit még a suliban látott az igazgató Mrs. Goldberg és Henry. A fiú aki teljesen úgy nézett ki mint Nathan bámult a kamerába csak most mosolygott. Felállt kiment az ajtón és vissza ment a két kis húgával akik teljesen egészségesen néztek ki.
-Martha, Sarah.-mondta az anya, Kelly. A lányok csak ott álltak és bámultak a kamerába. Nathannek leesett az álla. Tényleg ő volt az 10 évvel ezelőtt mikor még 15 éves volt. A felvételen a két lány egyszerre kezdett beszélni.
-Miattatok fogunk meghalni anya, apa. Mert állandóan dolgoztok. Ezért raboltak el. És te Nathan.-néztek bele pontosan Nathan szemébe.-te sem vagy ott velünk amióta eljegyezted Tomikát.-a báty arcán egy könnycsep csordult le. Ezután a felvételen lévő két lány, megfordult és rámosolyogtak a mögöttük álló 15 éves Nathanre, majd úgy ahogy volt elvágták a torkát. A kép újra elsötédült, mindenki sokkban volt, de Henry hamar cselekedett és bedobta a mosogatóba a gépet, erre már mindenki felfigyelt. Néztek ahogy bedobja a mosogatóba. A gép lángra gyulladt, majd vizet engettek rá.

Mindenki csak állt ott és nézet maga elé.
-Erről nem beszélhetünk senkinek.-mondta Henry majd elment. Nem is beszéltek róla. Mígnem egy nap, többen is beszámoltak róla a városbany hogy minden erektromos készüléken beadott egy videót ahol az eltűnt ikrek voltak majd kigyulladt. A polgárok felháborodtak, tudni akarták mi ez. A rendőrség annyit mondott hogy ez nem valódi, azok nem az igazi ikrek. Nem tudják mi ez de mindenki nyugodjon le.

Az ikrek eközben már felébredtek és megkötözve feküdnek R14 házának pincéjében.
-Meg kell szöknünk valahogy.-mondta Martha testvérének. Sarah ellenezte az ötletet, tudta ha megpróbálják akkor megöli őket.
-Megfog ölni ha megtesszük.-mondta majd sírva fakadt. Talán haláluk napjáig ott ragadnak, a büdös pincében.