Egypetéjű gyilkosságok

2. bujócska

"Utána egyből felfutottam a szobámba és bezárkóztam. Össze kellett szednem magam, nem lehetet valós az előbb történt dolog. Csak valami prank volt. Elő vettem a pizsomámat és elmentem fürödni, kikellett ürítenet a fejem. Elzártam a csapot, fogat mostam és a szobám felé vettem az irányt. Anyáék szobája előtt sétáltam amikor meghallottam az bejárati ajtó nyitódását. Jonathan volt az, a hangja szomorú volt, hallottam, hogy azt mondta anyának, hogy Carlos eltűnt. Eltűnt persze nagyon is eltűnt. Anya sírt én meg bementem a szobámba és becsaptam az ajtót magam mögött, kulcsra zártam. Ültem az ágyon és néztem ki a fejemből. Miért ölték meg? Hisz nem ártott soha senkinek. Kopogtak az ajtómon, Jonathan volt az, sírt. Beengedtem de a biztonság esetére a közelembe tartottam egy ollót. Leült az ágyra és közölte velem, hogy Carlos eltűnt. Próbáltam játszani a meglepődöttet, még sírtam is, de nem azért mert "eltűnt", nem. Azért sírtam mert tudtam mit tett ő és a kis barátai, és ilyen jól megtudja magát játszani. Megakart ölelni de elleneztem. Kikültem mondván, hogy egyedül akarok lenni. Nem tudtam elhinni, hogy miért ölték meg. Mit tehetett amiért ezt csinálták? Nem értettem. Másnapra az egész város megtudta. A 'Városi Tudakozó' írt egy cikket "Eltűnt Tini" címen. Dehogy tűnt el. Suliba menet mindenki megállított nyugtatgatni, hogy minden megoldódik, meghogy megtalálják. Zavart, nem akartam róla beszélni, féltem Jonathantől. Az iskolában minden tanár máshogy bánt velem, mert biztos nagyon szomorú vagyok. Anya 0/24-ben sírt, apa nyugtatta de semmi nem hatott. Egyik este hallottam arról beszélgetni őket, hogy a fiúk egyik osztálytársa előbújt a szekrenyből még Carlos eltűnése előtt, és Jonathan barátai megverték. Sose értettem a homofóbokat, ez egy normális dolog. És, hogy állítólag az anyja felpofozta ezért, de tudtam, hogy kamu, a húga az osztálytársam és mesélte, hogy tök normálisan állt hozzá, nem ütötte meg. Több héten keresztül keresték Carlost, de nem találták. Jonathan pedig játszotta a jó testvért aki aghódik az ikréért, nagyon jól csinálta, már majdnem el is hittem.  A 'Városi Tudakozó' egyik nap eljött hozzánk egy interjú miatt. Szép ruhát kellett venni, és oda kellett ülnöm Jonathan mellé. A híradósok a nappalinkban felállították a kamerájukat, és kérdezgettek, minden féléről. Amikor megkérdezték a bátyjámat, hogy látott-e valakit aznap amikor elrabolták Carlost, kicsit gondolkodott. Mexicóból származunk, néha beszélünk spanyolul. Mindenki őt nézte, azt gondoltam, hogy nem bírja sokáig és bevalja a tettét, de nem, helyette csak belenézett a kamerába és annyit mondott: "la mujer". Értetlenül néztük a szüleimmel. A hírados megkérdezte, hogy mit jelent amit az előbb mondott. Mire én rávágtam, hogy "a nő". Ránéztünk Jonathanre aki csak a cipőjét bámulta. Megkérdeztük tőle milyen nőre gondol."

-És azt mondta, hogy a fiú anyja aki a bátyád eltünése előtt jött elő?-kérdezte Sue nyomozó.
-Igen, azt mondta, hogy miután megtudta, hogy a fia meleg és Carlossal jár, elrabolta őt és meghalt.-válaszolta Jess.- De persze hazudott. Az a nő senkinek nem ártott. Ez az egész Jonathan menekülése az igazság elől.
-Rendben, köszi. Hívd be az anyukád kérlek, az ő szemszögéből is hallani akarom a történéseket.-Jess kiment az ajtón, majd bejött az anyja és leült Sue nyomozó előtti székre.
-Jónapot, Mrs. Stevens.-köszönt elsőnek Sue.
-Jónapot, na szóval, mit akar tudni a gyilkos fiamról?