Verseim

Holnap

Az idő csak telik.
Nem áll, nem vár, halad.
S mi, kik tegnap gyermekek voltunk,
Ma már itt állunk a felnőttek fátyla alatt.

Holnap már mankóval járunk,
Holpután temetnek nyugalmas földbe,
S ott meg fog állni az idő,
S együtt pihenünk, mindörökre.

Sziasztok!
Ezt szántam a második versnek.
Köszönöm a figyelmet, a mihamarabbi viszontlátásra!