Mindenkivel is az életünk

9. fejezet

Seong továbbra se merte megkérdezni Eshter-t Abrahamről, pedig furdalta az oldalát a kíváncsiság.
Támadt egy ötlete. Elkezd nyomozni utána instagramon, facen és mindenhol.
Elővette laptopját, felvette a kém szemüvegét, és elkezdte püfölni a gépet. ( Mint a filmekben, mert általában így mindig megvan a megoldás.)
- Abraham, Abraham, Abraham... - motyogta magában.
Instán nem talált semmit, aztán úgy döntött meg nézi Facebookon is.
Rákeresett Eshter profiljára, és kutakodott ismerősei között.
Talált is egy Abraham nevű gyereket. Rákattintott a profiljára. - Mondjuk innét nem jutottam sokra... - gondolta magában.
- Ismered őt?! - kérdezte egy hang mögé osonva.
Seong úgy megijedt hogy felsikított, lecsapta a laptop tetejét (és össze is törte) , a napszemüveg is leröpült a fejéről, majd felborult a székével. De Eshter időben elkapta. A szék döntve volt, és a lány fenntről nézett rá felhúzott szemöldökkel.
- Mondták már, hogy szép a szemed? - próbálta enyhíteni a helyzetet Seong.
- Már páran... De ne tereld a témát!
- Szerintem tényleg szép - mondta mosolyogva.
Eshter zavarában vissza döntötte egyenesbe a széket Seonggal együtt.
A srák csak a földet bámulta, Eshter meg őt szúrós szemekkel.
- Na jó, bevallom. Kémkedtem... - mondta sajnálkozva.
- Vettem észre... Amúgy Lucyék mesélték, hogy érdeklődtél utána.
- A pic$ába.. - gondolta magában.
- Miért érdekel téged ennyire? - kérdezte már nyugodtabb hangnemben Eshter.
- Hát... Csak tudni szeretném hogy mit tett, vagy mi történt köztetek...
- De miért?
- Nem tudom, csak érdekel...
- Először engem is kérdezhettél volna, mert elmeséltem volna.
- Legközelebb az lesz  - zavarában elmosolyodott, majd tekintetét a földre szegezte.
- Nem fogsz kémkedni? Ígéred? - kérdezte Eshter, majd nyújtotta kisujját.
- Promise - nyújtotta Seonghwa is a kisujját, majd megrázták. - Na akkor mit vétett ez a barom, hogy azt érdemli, hogy eladtuk a lelkét? - tért a lényegre.
- Hol is kezdjem... Röviden annyi hogy egyik barátnőmnek mondta, bejövök neki, és ő is bejött nekem. Egy év múlva se lépett, csak bámult meg ilyenek, aztán döntöttem, hogy lépek én. Először írtam neki, de nem válaszolt (elméletileg mert "félt") aztán élőben is odamentem, akkor az edzésre hivatkozott hogy nincs ideje beszélni. De elméletileg találkozgat egy másik csajjal minden hétvégén. Tömören összefoglalva ennyi.
Seong csak felhúzott szemöldökkel nézett Eshterre.
- Mi az? - kérdezte a lány.
- Megverhetem? - mondta határozott hangon.
- Köszönöm, nem kell, Hannah már belerúgott egyszer a lábába meg fel is lett lökve - nevetett Eshter.
- De én is meg akarom verniii - kérlelte Seonghwa.
- Nem éri meg annyit utazni ezért.. majd az Isten úgy is megveri. Istenem de idióta voltam... - csapott a fejére Eshter.
- Inkább ő az, nem? - kérdezte Seong.
- Ebben viszont egyet értunk. - került elő Hannah és Lucy.
- Mii?! Ti mind végig hallgatóztatok??Mennyit hallottatok ebből? - kérdezte kétségbeesetten Seong.
- Hmm csak a végét... Csak szürcsiléért jöttünk ki. - mondta Hannah. - Örülök, hogy végre megkérdezted tőle
- Szerintem engedjük el ezt az egészet - jelentette ki Eshter.
- Szerintem is - válaszolta Seong.
Seong felállt az asztaltól, az előszobába ment, felvette a kígyó bőr mintás bokacipőjét, és kisétált az ajtón.
- Hé! Te meg hová... - nem tudta Eshter befejezni a mondatot, mert bevágta az ajtót.
Mind a hárman utána siettek, de mikor kiléptek az utcára, már hűlt helyét lelték.
- Szerintem kérdezzük meg a többiektől, hogy mi a száma - vetette fel az ötletet Lucy.

Berohantak a lakásba, és gyorsan megkeresték a fiúkat.
Mindenki összegyűlt a nappaliban, és próbálták hívni, de nem vette fel. A szobájából lehetett hallani, hogy csörög a telefonja, ami Bangó Margit egyik nótáját játszotta.
Mindenki csak nézett...
- Miért mehetett el csak így? - kérdezte Mingi.
- Szerintem világgá ment - mondta Kaminari.
- Lehet megsértődhetett valamin? - kérdezte aggódva Eshter.
- Most mit csináljunk??? - mondta bőgve Deku.
- Nézzük meg, hátha a szomszédba van - vetette fel az ötletet San.
- Ez jó ötlet!! - mondta mindenki egyszerre.
Mind a 15 en elindultak Jonesék háza felé.
Benő csengetett.
Claude nyitott nekik ajtót.
- Isten hozott titeket a Jones család birtokán. Óhajtotok valamit inni? - kérdezte meghajolva.
- Nem, köszönjük. Bridgettel szeretnénk beszélni. - válaszolta Jongho.
- Rendben, szólok neki.
Pár perc múlva meg is érkezett Bridget.
- Sziasztok! Mit szeretnétek? - kérdezte mosolyogva.
- Szia! Seongot keressük. Nem láttad véletlenül valamerre? - kérdezte Eshter.
- Ömm nem igazán... Nem lehet hogy elment boltba vagy ilyesmi?
- Lehetséges... És esetleg Tyler nem láthatta?
- Tyler pár perce ment el itthonról, azzal az indokkal, hogy el kell intéznie valamit.
- Ó értjük.. és a kölyök? - kérdezte Kirishima.
- Az apjával ment. Remélem minél hamarabb hazaérnek.