|| anime characters × reader oneshots [magyar] ||

Kija

-Házasság? - fordultam kérdőn a kanapén ülő apámhoz.

-Igen... Édesanyád és én azon gondolkodtunk, hogy jó lenne össze házasodnod valakivel. - válaszolt csámcsogva egy túró rudit.

-Ki házasodna meg egy olyannal mint én? - ráncoltam a homlokomat, miközben apám felállt.

-Nos, azt nem tudom... - dobta ki a túró rudi csomagolását a kukába, majd visszafordult felém. - De van sok nőtlen fiatal a faluban... Például a fehér sárkány is még egyedül van.

-A fehér sárkány nem inkább valaki előkelőbbel kéne összeházasodjon? Vagy szebbel? Vagy valakivel akit jól ismer? Egyáltalán nincsen esélyem, arra, hogy a felesége legyek - néztem értetlenül.

-Nos, a választás most a te kezedben van. Ha találkozol vele akkor lehet, hogy beléd szeret, de azt már nem te döntöd el szeretni fog-e. Viszont szerintem egy próbát megérne! Annyira csúnya nem vagy mint gondolod! - kacsintott rám, majd hozzátette - Ha akarsz akkor máshoz is mehetsz ismerkedni, nem csak hozzá. De mindegy, ameddig van nőtlen fiú a faluban addig van időd arra, hogy eldöntsd! - és ezzel együtt kisétált a szobából.

Másnap reggel a nappaliban az fogadott, hogy apám a fehér fogaival vicsorog felém. Mármint vigyorog... Jól kezdődik...

-Jó reggelt! - köszöntem.

-Jaj! Olyan boldog vagyok! Én drága [k/neved]-chanom! - futott felém és ölelt meg.

-Apa... Részeg vagy, vagy mi? - húzódtam el.

-Nem, nem! Sikerült édesanyádnak találkozót intézni a fehér sárkánnyal! - mosolygott, miközben boldogan a vállaimat rázta.

-Találkozót a fehér sárkánnyal? - döbbentem meg - De még nem is döntöttem el, hogy vele szeretnék házasodni! - akadtam meg. Apám abbahagyta a vállam rázását, és meglepetten nézett rám.

-Nem akarod? - nézett rám kölyök kutya szemekkel. Egy érett felnőtt édesapa előttem áll.

-Elmegyek... Mikor lesz? - adtam fel. Ha ez az amit akar, akkor nem állok útjába.

-Ma!

-MA???? - kiabáltam - Ezt meg mégis hogyan? Te jó ég! Délután? - aggodalmaskodtam.

-Délben.

-DÉLBEN? AZ MINDJÁRT ITT VAN! TE JÓ ÉG! MIT KÉNE FELVENNEM? MILYEN LEGYEN A HAJAM? MIT SZERET? MITŐL FOG BELÉM SZERETNI? APAAAA!!! - akadtam ki csak egy kicsit.

-Nyugodj meg! Minden rendben lesz! Édesanyád vett neked egy ruhát, a hajadat meg majd te megcsinálod szépre! - nyugtatott meg - És miért akarod hirtelen, hogy beléd szeressen? Szerintem csak add önmagad! - tanácsolta.

-Azért, mert azt akarom, hogy összeházasodjunk, ha már adtak nekem egy esélyt, nem szalaszthatom el... Nem ezt akarjátok ti is? - néztem rá kérdőn - NA MINDEGY IS ELÉG A DUMÁBÓL! MINDJÁRT DÉL VAN ÉN MEG EGY SZÁL PIZSAMÁBAN ÁLLOK! - kezdtem el.

Gyorsan elővettem a ruhát amit anya vett, majd elszaladtam a fürdőszobába. Egy fehér, hosszú ruhát vett, aminek a karjai végén és szoknya szélén egy kék csík van. 'Egyszerű és unalmas' gondoltam. Ráadásul még csak nem is passzol a [h/színed] hajamhoz. Miután túltettem magam ezen, tusoltam, megmostam a fogamat, fésülködtem, majd átöltöztem. Csak a szokásos dolgok... Utána elkezdtem a dilemmámat. Milyen haj... A végül csak befontam egyszerűen, mert rájöttem, hogy csak fonni tudok. A legkisebb dolgokért is csak én tudok pánikolni...

Elindultam megkeresni a szüleimet a nappalitól kezdve egészen az erkélyig, amikor megláttam hogy az utcán, a kapu előtt beszélgetnek valakikkel. Gyorsan, - hogy ne essek el - a szoknyát kicsit felemelve elindultam feléjük, de valaki hirtelen megfogta a karomat, aminek következtében elengedtem a szoknyámat, majd az egyik lábammal ráléptem, és hátraestem. Meglepetten konstatáltam, hogy milyen béna vagyok, és még meglepettebben néztem a fiúra akinek sikerült elkapni engem. Tengerkék szemei aggódalmasan figyeltek engem, miközben az egyik kezével a fejemet tartotta, a másik kezével meg a derekamnál tartott.