|| anime characters × reader oneshots [magyar] ||

I. Otoya

-[K/neved]! - intett felém Otoya mosolyogva - Majd írni fogok!

Vadul integettem a kezemmel, miközben letöröltem a lefolyni készülő könnyeimet.
-Találkozunk akkor amikor már felkapott előadó leszel! - mosolyogtam, miközben Otoya felhúzta a kocsi ablakát.

Otoya és én ugyanabba nevelő otthonba jártunk, ugyanannyi idősek vagyunk, ugyanabba az iskolába jártunk, és egyikünk se ismeri a szüleit. Legjobb barátok, szinte testvérek vagyunk. De amíg ő egy híres, bentlakásos zeneiskolába megy, addig én egy normális, unalmas iskolába megyek. Ez egyet jelent azzal hogy ameddig híres nem lesz, addig nem látom. Bármikor kijöhetne az iskolából szabadnapra, de természetesen nem várom el ezt tőle.

Egy héttel később:

Otoya azóta nem írt, amióta elment. Persze nem várhatom el, lehetséges hogy meg van tiltva az iskolában, esetleg elveszik a telefonjukat ösztönzésképpen. De azért elég lehangolt vagyok.

Az új iskolámban nem sikerült barátokat szereznem, mivel folyamatosan a telefonomat néztem hogy mikor jön az email, vagy sms. Lehet hogy túlzásba esek, de Otoya a legfontosabb számomra.

A telefonom pityegése ébresztett fel a gondolataimból. Gyorsan feloldottam a zárat és megnéztem mi jött. Egy email Otoyától. Izgatottan kinyitottam az emailt, és egy levakarhatatlan mosoly kíséretében elolvastam az üzenetét.

"Kedves [k/neved]!

Sajnálom, hogy nem írtam neked az elmúlt egy hétben! Annyira hiányzol!!!
A minap kaptunk egy páros feladatot, amit egy Nanami nevű lánnyal csinálok meg! Ő írja meg a dallamot, és én írom a szöveget. Mindent beleadok, hogy nagyszerű dalszöveget írjak! Majd ha készen leszünk elküldöm!
Azt hiszem egy kicsit túl sokat írtam magamról! Te hogy vagy? Mi újság a nevelő otthonban? Lett sok barátod az iskolában? Annyi mindent szeretnék kérdezni!
Üdvözlettel: Otoya"

-Mindenki! - kiáltottam futás közben a nappali felé tartva - Otoya írt!

Mindenki csillogó szemekkel felém fordult, és elkezdtek kérdezősködni.

-Mit írt?
-Hogy van?
-Ugye hamarosan visszajön?
-Mit?

-Nyugalom! - kuncogtam - Felolvasom nektek!

Csendben végig hallgatták Otoya emailjét, és a végén megkérdeztem.

-Van valami amit elszeretnétek mondani neki?

Sorban jöttek a kérések, és amikor már elérkeztem arra a pontra hogy semmit se jegyeztem meg, szóltam nekik hogy hagyják abba, és elmondtam nekik hogy majd felhívom ha ráér.

A saját üzenetemet megírtam neki, ami így szólt:

"Kedves Otoya!

Remélem jól sikerül a dal amit írtok, már igazán várom, hogy készen legyen. A többiek és én is jól vagyunk. Már nagyon hiányzol nekünk! Alig várom hogy egy igazi hírességként lássalak! Ha ráérsz valamikor szeretném, hogy beszélgessünk, mert a többiek nagyon sok mindent akarnak elmondani, amit nem jegyeztem meg. Szóval én iskolaidőn kívűl én bármikor ráérek, nyugodtan hívhatsz!
Üdvözlettel: [k/neved]"

Még egyszer újra átolvastam, ellenőrizve hogy minden fontosat leírtam-e. A barátos kérdésre inkább nem válaszoltam, mert hát na...