From the Very Start [BTS ff.]

4.Fejezet

-Mit kerestek ilyenkor kint? - kérdezte kíváncsian.
-Hát-kezdtem el - Eltévedtünk és nem tudunk hova menni. - fejeztem be.
-Pontosan-tette hozzá Min-seo.
-Segítsek neketek? -pislogott a fiú.
-Nem is ismerünk-mondta barátnőm.
-Kim Taehyung vagyok. - vigyorgott a fiú-így már jobb-vigyorgott gúnyosan
-Kang Ha-yun-tápászkodtam fel és hajoltam meg zavartan,amire ő is meghajolt.
-Ma Min-seo -mormogta Minnie.
Végignéztem a fiú arcán.Ez tényleg Taehyung,mosolyogtam el magam.
-Szóval, segíthetek hölgyeim?-kérdezte Min-seo-t gúnyosan végigmérve.
-Igen, köszönjük.-válaszoltam barátnőm helyett.
-Gyertek-indult el a fiú nekem adva az esernyőt.Mi meg mint a kiskutyák a gazdájukat, követtük. Pár perc séta után,egy magas házhoz érkeztünk.
-Itt vagyunk-mutatott az emeletes házra Tae.
-Itt laksz? - nézett végig a srácon Minnie.
-Igen-válaszolta egyszerűen. Majd lenyomta a kilincset és elindult be,én követtem elösször,Min-seo meg jött utánnam. Amikor a lakáshoz érkeztünk előre engedett, minket. Tudom lehet, hogy naívak vagyunk.. De én érzem, hogy Taehyungban meglehet bízni.
-Alszok a kanapén, hogy ti tudjatok kényelmesebben aludni.-mosolygott egyet halványan.
-Köszönjük-mosolyogtam rá vissza.
-De elötte beszélgessünk egy kicsit-tette hozzá Tae.
-Rendben van-tűrte füle mögé Seo a haját-úgy kerültünk az utcára, hogy építettem egy időgépet. De ez a szerencsétlen elkezdett viccelődni és ide kerültünk.-mondta tömören.Taehyung erre csak elkezdett nevetni.
-Időgép?-fogta a hasát a nevetéstől-Most komolyan? - nézett az én szemembe. Én meg csak őszintén bólogattam. A srác lesokkolt.
-Itt maradhattok ameddig akartok.-mosolygott újra.
-Köszönjük szépen Taetae-öleltem meg.
-Taetae?-nevette el magát-Még senki nem becézett.-ölelt vissza.
-Na de aludjatok nyugodtan, gondolom hosszú volt a napotok, jó éjszakát-köszönt el tőlünk, majd kiment a szobából. Beszélgettünk Min-seo-val, hogy hogyan kéne Yoonginak visszaadni az igazolványt,mert már feladtuk, hogy mostanában visszatudunk menni.
-Minnie-kimegyek inni.-álltam fel az ágyról. Min-seo meg egy halványat bólintott. Mivel nem tudtam, hogy merre van a konyha ezért benyitottam egy random szobába. De ami ott fogadott olyan pirossá tette az arvomat, hogy egy paradicsom megirigyelné.
Taehyung a haját törölgette míg deréktől lefelé csak egy törölköző takarta.
-B-bocsánat, hátráltam.
-Hát te meg mit csinálsz itt? - mosolygott rám leeresztve a kezét.
-Cs-csak vizet akartam i-inni-próbáltam szemébe nézni.
-Heh-nevetett rövidet-gyere adok neked.elindult még mindig csak törölözőben,én meg még mindig vörösen, követtem. Amikor a konyhához értünk a csaphoz ment és engedett nekem egy pohár vizet.
-Tessék-nyújotta át a poharat, a vizes hajú, félmeztelen mosolygós Tae.Na most a szívem a torkomban dobogott.
Ahogy szépen iszogattam éreztem magamon a tekintetét.Megköszöntem és futottam vissza a szobába beugrottam az ágyba és a fejemre húztam a takarót. Min-seo nem kérdezett semmit. Engem meg gyorsan elnyomott az álom. De az este közepén, egy szöbán kívüli zajra felébredtem.