From the Very Start [BTS ff.]

3.Fejezet

Min-seo gyosan becsukta az ablakot.
-Mi ütött beléd?-nézett rám kicsit mérgesen.
-Én sem tudom - válaszoltam. Minnie nagyot sóhajtott.
-Ilyet még egyszer ne csinálj-mondta már kicsit nyugodtabban.
-Seo,nem gondolod, hogy kicsit körül kéne néznünk, hogy hol vagyunk?-kérdeztem a földön ülve.
-Ez egy jó ötlet-mondta,majd elindult az ajtó felé- gyere - nyomta le a kilincset.
Feltápászkodtam és el is indultam utánna.
Elindultunk a kis utcában amelyre az ajtó nyílt.Egy kicsit ismerős volt a hely. De nem annyira.Ez Szöul. Mentünk és mentünk. Amíg nem futás szerű lépteket hallottam a hátunk mögül. Gyorsan hátrafordultam, de már csak arra eszméltem fel, hogy valaki nekem fut és feldőlök vele együtt.
-Nagyon sajnálom! - mondta a rajtam fekvő fiú,majd gyorsan felállt, és nyújtotta a kezét, hogy segítsen felállni.
Végig néztem az arcán,vékony ajkai voltak,úgy nézett ki mint egy cica..megfogtam a kezét és felálltam.
-Még egyszer bocsánat, de mennem kell!-gyorsan elindult újra. Amikor már egy 200 méterre elfutott. Észrevettem a lábam mellett egy kártyát.
-HÉ, EZT ELEJTETTED! - kiabáltam utánna. De csak ment tovább. Felvettem a kártyát és megforgattam. Megláttam rajta a fiú arcát. Elolvastam a nevét a kártyán. 'Min Yoongi' ..... MI A FENE?!
-Te-te! Min-seo, ezt nézd!-
nyújtottam felé az igazolványt.
De ő nem figyelt rám, hanem az elfutó fiút nézte.
-Hé! Minniee! - ráztam meg kicsit a vállát- Mi a baj?! Min-seo!-kezdtem idegeskedni.
-Igen? - kérdezte még mindig nem rám nézve.
-Figyelj már ide!-ráztam a fejem. Majd rám tekintett. Ahogy meglátta a kártyát kikapta a kezemből és csillogó szemekkel nézte,majd ledöbbent.
-E-ez S-Suga?-nézett nagyra nyílt szemekkel.
-Ühüm-bólogattam halványan- vissza kéne majd neki adni... valahogy.
-IGEN!- mondta győzedelmesen. Én meg csak elkezdtem nevetni.
-Na, menjünk-fogtam meg csuklóját - Figyu Min-seo,nem próbáltad meg, hogy visszatudunk-e menni?-rám nézett és bőlintott.
-Nem működik,és nincsenek megfelelő eszközeim.-sóhajtott fel. Ez után én is felsóhajtottam. Megdördült az ég amitől mindketten össze rezdültünk. És a dörgésre körülbelűl 5 percre elkezdett szakasni az eső,mivel nem tudtuk merre kéne mennünk csak megálltunk egy ház mellett és én leültem egy lépcsőre és tenyerembe temettem az arcomat.
-Ez csak egy álom...-hajtogattam halkan magamnak. Valaki odalépegetett.
-Kéritek az esernyőm kérdezte egy szintén ismerős mélyebb hang.Felnéztem és egy kicsit ázott hajú fiút vettem észre ahogy mosolyogva engem néz.