Bilincsben - A zsaru és a prosti

Durva vallatás (5)

Durva nyelvezet, felnőtt tartalom!

Thomas csak viaskodott magával, nem tudta önmaga sem, hogy mi lenne a helyes lépés. Az biztos, hogy a lánynak nála kellett maradnia, itt kellett tartania őt, hogy aztán Frankie nyomába eredhessenek. Később már az jutott az eszébe, hogy lehet megint elhamarkodja az egészet. Nem kellene most sem ajtóstól rontani a házba. Ez is már nagy lépés volt, hogy razziát tarthattak és pár embert biztosan sikerült elfogniuk, akik majd Frankie ellen vallanak. Egy kicsit már megbolygatták a dolgokat. Talán nem kellene azonnal a maffia főnök után kapni, hanem vele is érdemes lenne játszani, mint ahogy most is a lánnyal teszi, mint macska az egérrel. Most Frankie is biztos bebújt egy lyukba és tanakodik, hogy mit tegyen... A legkedvesebb táncoslányát meg nem találja seholsem. Roxanne. Gyönyörű, formás testével, igéző kék szemeivel... máris izgalomba hozta Thomast, hogy az ágyon fekve nem bírta legyűrni magában a késztetést, hogy magához ne nyúljon és finoman járatni kezdje az ujjait a farkán. Csak a nadrágon keresztül simogatta magát, közben Roxanne-t képzelte maga elé, aki nem is volt olyan messzire tőle. Közvetlenül a másik szobában ücsörgött és merengett az életén, hogy erre a gondolatra Thomas ajkaira egy gonosz mosoly kússzon. Talán vissza kellene mennie hozzá... Csend honolt az egész lakásban, majd egy halk nesz ütötte meg Thomas fülét, hogy levegőt kapkodva felült az ágyában. Annyira kényeztette volna magát még, de pont az, aki kiváltotta belőle ezt az izgalmat, ugyanúgy bajba is sodorhatta. Pánikot keltett benne a tudat, hogy a lányt magára hagyta. Csak pár pillanaton múlt tényleg az egész. Úgy tűnt a lány egyáltalánnem tétlenkedett. Ahogy Thomas lefeküdt a másik szobában, úgy Roxanne felemelte a széket, majd halk léptekkel a bejárati ajtó felé indult meg. Picit nyöszörgött a szájába tömött zsebkendő miatt, de elég ügyesen eljutott az ajtóig, hogy a kezével már a zár felé matatva próbálta elhúzni a helyéről. Thomas előbb döbbenten figyelte a kis akciót, majd úgy került pár lépéssel a lány mögé, hogy az ijedten összerezzenjen.

- Te mégis mit csinálsz? Mit képzelsz, hogy csak így megléphetsz előlem?? - üvöltött rá, de aztán már halkabbra vette a hangját, nehogy Mrs. Harris felriadjon. Roxanne próbált hátrálni tőle, de Thomas a székbe kényszerítette őt, majd gyorsan eloldozta a bilincsét. Most a lányon volt a sor, hogy meglepődjön, de alig szusszant fel megkönnyebbülten a fájó csuklói miatt, a férfi máris a karjához kapott, és húzni kezdte magával a háló felé. Hiába próbált meg fékezni a lábaival, semmit sem jelentett, Thomas ereje teljében is volt, és jelenleg annyira felbosszanthatta, hogy ettől nem is látott-hallott. Mintha csak egy felbőszült bikával nézett volna most farkasszemet, hogy aztán ellentmondást nem tűrően lökje le maga elé az ágyra Roxanne-t. Thomas fáradtan megmasszírozta az orrnyergét, hirtelen nem is tudta mit kezdjen ezzel a nővel. Már azon kívül, amit nagyon szeretett volna vele művelni, de még ott pislákolt benne az a csipetnyi tisztesség. Magához hozta, az igaz, de meg sem fordult a fejében, hogy majd kihasználja a lány helyzetét...

Roxanne sem tudta hirtelen mire számítson tőle. Csak félve tekintett fel rá, ami aztán pillanatok alatt átalakult benne valami mássá. De úgy tűnt ez a rendőr csak játszott vele, nem fog úgy nyúlni hozzá... Csak azért rángatta be magával a hálóba is, hogy szemmel tarthassa. Még felrántotta az ágyon a takarót, úgy döntötte maga mellé a lányt, hogy mindketten elhelyezkedjenek benne. Roxanne testén kényelmetlenül megcsavarodott a ruha, de el nem árulta volna, nehogy azt higgye ez a mocsok zsaru, hogy vetkőzni akar... nem...nem... Pedig milyen könnyen megoldották volna azzal a helyzetet! - villant fel máris a körte a feje felett. Thomas már szinte elaludt mellette, testét a lányéhoz közel nyomta, hogy Roxanne-t csak még jobban feltüzelte.

- Most már rajtad tartom a szemem - morogta még utolsó leheletével Thomas, hogy aztán lehunyja a szemeit, és megint a lányhoz dörgölőzzön. Ez már mindennek a teteje! - gondolta Roxanne magában. Mielőbb el kellett volna innen tűnnie. A férfi végre már a bilincsektől is megszabadította és a zsebkendőt is könnyedén kiszedte a szájából, hogy akár segítségért is kiálthatott volna.