Yurival való álmom olyan volt, mintha valóság lett volna. Minden tökéletes volt, együtt éltünk edzetünk a bajnokságra, aztán egyik nap csörgött a telefonom, a kórházból hívtak hogy haladéktalanul fáradjak be.
Másnap reggel: Gyorsan felöltöztem, ettem, Yurinak semmit nem mondtam és siettem a kórházba. Remegtem és féltem, nagyon rossz előérzetem volt. Majd az egyik nővértől halottam a nevemet.
Viktor Nikiforov kérem fáradjon be ! * beléptem az ajtón, és a doktor mondta nyugodtan üljek le*
Orvos: Látom elég nyugtalan és zavaraodottnak tűnik, sajnos a helyzete nem a legjobb *sóhajt*
Viktor: Kérem doktor úr, mi történt hogy ilyen hamar be kellet jönnöm, hogy nem tűrt hallasztást ?
Orvos: Rossz hírt kell önnel közölnöm. Sajnálom ön gyógyíthatatlan rákos, talán 1 éve ha van még hátra.
Viktor: Ezt nem hiszem el ! ez nem lehet ! *nagyon ki akadtam, a földön össze rogyva sírtam, utoljára csak azt halottam ahogy ,az orvos hívja a nővért hogy nyugtatózón be.
Miután haza értem, Yuri észrevette rajtam hogy nem vagyok túl jól, le ült mellém és mindent el meséltem neki.
Yuri: Viktor, ezt nem akarom el hinni ! *akadt ki*
Viktor : Sajnálom *csak ennyit tudtam mondani, majd hirtelen felállt és a szobánk felé vette az irányt .1 óra múlva bőrönddel össze csomagolva állt elöttem.
Viktor : Yuri ?
Yuri: Sajnálom Viktor, de nem maradok tovább veled. Ég veled.
Hirtelen felkeltem, és sírtam körbe néztem és láttam hogy Yuri mellettem alszik. Csak egy állom volt ,egy nagyon rossz álom, de miért éreztem ennyire valóság hűnek ?
Kifelé bámulok a repülő ablakán, nem sokára haza érünk és reménykedem abban hogy ez az álom, nem azt szerette volna velem közölni, hogy lassan vége mindennek.
Folytatás következik.....
