Csak egy álom... (BTS ff) /BEFEJEZETT

4.rész

A BTS állt ott... Mind a hét srác... Nem hiszem el. Bekkönyeztem és Dom felé néztem.

-El ne kezdj sírni vagy pedig én is fogok, de akkor megütlek.-fenyegetett meg mire a nyakába ugrottam. A lábaim a dereka köré fontam, ő pedig tartott engem. Mikor úgy fogjuk rá megnyugodtam Dommy letett én pedig a Bangtan felé fordultam. Letöröltem a könnyeim, majd megszólaltam.

-Sziasztok! A nevem Kimberly Smith. Örülök,hogy találkozhatunk nagyon rég óta rajongó vagyok.-vakartam meg a tarkóm kicsit zavartan. Eléggé zavarban voltam.

-Mi is örülünk.-mosolygott Nam. Természetesen angolul beszélgettünk. Kíváncsi leszek,hogy a többiekkel hogyan fogok beszélni.-Mi nem mutatkozunk be mert ismersz minket.

-Én..azt....mi...na várj...miket beszélek?...hogy van az a szó?! Nam segíts!-kezdte el Tae,mire felnevettem.

-Ne erőlködj az angollal. Beszélek koreaiul.-szólaltam meg koreaiul mire mindenki álla a padlót súrolta.-Ahogy Dominic is. Megtanítottam.

-Köszönöm.-mosolygott V, mire csak mosolyogva biccentettem egyet.

-Huh nagyon csöndben lettetek.-nevetett Dom,mire megütöttem a karját.-Ne ütögess.-kuncogott.-Na hogy vannak a szoba beosztások?

-Nem tudjuk. Még nem döntöttük el. Gondoltuk meg várunk titeket.-mondta Jimin.

-Aranyosak vagytok.-mosolyogtam.

-Úristen én stoppolom Kim-et. Olyan cukiiii.-ugrott mellém V és karolt át majd csipkedte az arcom. Én egy picit lefagytam majd felnevettem. 

-Na na na na na. Ő az én legjobb barátom. Kimmy mellettem alszik.-mondta Dom féltékenyen.

-Kéne ide még valaki,hogy senki ne legyen egyedül.-motyogta Suga. 

-Például én?-hallotuk meg Richard Colson Baker hangját. Oda fordultam és ahogy megláttam megiramodtam felé és úgy ahogy Dom-nak neki is a nyakába ugrottam.

-Úristen de régen láttalak Baker.-szorítottam magamhoz és persze ő is.

-Szia picúúr.-kuncogott fel majd egy puszit nyomott az arcomra. Letett majd vissza sétáltunk a többiekhez.-Oké Dom én veled alszom Kim pedig majd választ.

-Hogy mi?-kérdeztük egyszerre Dom-mal.

-Ahj. De én a legjobb barátommal akartam aludni.-mondta Dom hisztisen.

-Szóval igen? Én nem vagyok legjobb barát hm?-,,durcizott be"  Richie. Nem szereti ha így hívom de én mindig így hívom,hogy idegesítsem.

-Ne hisztizz.-nevetett Dom.-Na hugi ki mellett akarsz aludni?

-Ki a biasod?-kérdezte Kook,mire nyeltem egyet. A megveszekedett félelem és a megveszekedett bátorság ugyanannak a csalánnak a két leve, és bizony egyiket sem szerencsés puszta kézzel megragadni. Gyakran az, amitől a legjobban féltél, sokkal kevésbé problémás, mint ahogy gondoltad. Nincs azzal semmi baj, ha előre tekintünk, és a jövőt tervezgetjük, de tudnod kell, könnyen meglehet, hogy a legnagyobb félelmeid a legnagyszerűbb meglepetéssé válnak. Nem kell nekik tudni,hogy pont ő az... Francba... oké..kamuzni fogok...vagy ne..ahj.

-Miért fontos az,hogy ki a  biasom?-kezdtem el pirulni. Ha változtatni akarsz az életeden, akkor százezer lépés fájdalmával kell megküzdened. Elindulsz, egy lépés fájdalom. Továbblépsz, még egy lépés fájdalom, de ebben az egy lépésben hogyan lenne benne a százezer lépés fájdalma? A gyáva ember ettől az egy lépés fájdalmától fél. És racionális hazugságokkal próbálja megmagyarázni, hogy miért is nem teszi meg. Mert aki fél, az elkezd kifogásokat gyártani, hogy megmagyarázza a saját szegényes lelki bizonyítványát. Ahelyett, hogy szembenéznénk azzal, mit tettünk magunkkal, elkezdjük sajnálni magunkat. Ami jajveszékelésbe fordul, majd marjuk magunkat, hogy lehettünk ilyen hülyék. De még mindig nem változtatunk.... El sem tudtam képzelni, hogy létezhet még olyan dolog a világon, amitől nekem félnem kellene - fizikai dolgoktól semmiképpen. Ez az egyik előnye annak, ha az ember mindent elveszített.

-Mert ha szeretnél aludhatsz mellette.-mosolygott Suga.

-Ö...é..én..nem..ahj....

-Na ki az? Valld be!-lökdösött nevetve Dom.

-Öhm....Taehyung.-kamuztam....