A sok fájdalom ellenére amit okoztál nekem voltak boldog közösen töltött perceink. Igaz néha nem viselkedtél úgy,mint ahogy kellett volna,de nem gond. Talán a mi kapcsolatunk ettől olyan tökéletes. Attól,hogy még a sok szenvedés után is képesek volt...
-Beszélj hozzám Kim.-hajolt bele az arcomra. Kicsit mérgesnek tűnt.
-Mit akarsz hallani?
-Őszinte gondolatokat.
-Oké. Őszinte gondolatokat akarsz? Vegyél fel egy pólót mert megfázol.-evvel átbújtam a karja alatt és befeküdtem az ágyamba. Sóhajtott egy nagyot majd lekapcsolta a villanyt és aludtunk is. Olyan szánalmas vagyok... hogy az már hihetetlen. Nem kellett sok..szerencsésre bealudt. Francba evvel az egésszel. Egyszer csak hirtelen átkarolt és közelebb bújt. Nyeltem egyet majd megpróbáltam aludni. Sok szenvedés után össze jött így Kook karjaiba bújva elaludtam.
*Másnap*
Reggel hamarabb keltem,mint Kook így óvatosan lehámoztam magamról a karjait és a tegnap kikészített ruháimat magamra kaptam:
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
És teljesen elkészülve mentem le a cuccaimmal együtt. Igaz vagy hatvan három milliószor kellett fordulnom de megoldottam és mindet lepakoltam a nappaliba. Bementem a konyhába és csináltam magamnak egy kávét és azt szürcsölgetve gondolkodtam. Akármennyire is szeretnék mellette lenni nem szabad. Az ARMY-k szét szednének. Főleg,hogy Tae-vel shippelnek...erre ha össze jönnék a maknae-vel...akkor megölnének. Talán még Kook-ot is kirúgnák. Azt meg semmi féle képpen nem akarom. Miután megittam a kávém elmostam a poharat és mentem kelteni először Dom-ot, majd anyáékat végül pedig Jungkook-ot. Amint felkeltek szótlanul lementem és leültem a konyha asztalhoz. Anya gyorsan csinált reggelit mi pedig elfogyasztottuk. Míg a többiek nagyon jól elbeszélgettek meg szórakoztak és csak szótlanul ettem. Olyan volt,mintha ott sem lennék. Kook néha rám pillantott de ennyi.
-Kicsim minden oké?-kérdezte anya.
-Igen anyu. Köszönöm a reggelit finom volt.-keltem fel és zsebre tett kezekkel indultam,hogy elmossam azokat amiket használtam. Amint kész voltam eltettem őket a helyükre és a meglepődött banda felé fordultam.-Öh..mit bámultok?
-Semmit.-rázta a fejét Dom.-Olyan szomorúnak tűnsz.
-Nem vagyok szomorú. Csak...reggel van és fáradt vagyok.-mondtam azt ami legelsőnek az eszembe jutott.
-Aham. Látom.-bólintott Kook. Megforgattam a szemem majd elmentem a nappaliba és leültem TV-t nézni. Egészen addig ott voltam amíg Jin meg nem jött,hogy elvigyen minket. Gyorsan bepakoltuk a cuccainkat és elköszönve a szüleimtől indultunk is. Megbeszéltük,hogy amikor csak tudnak látogatnak..de Korea még is csak messze van így nem olyan sűrűn. Csak amikor tudnak. Csöndben voltam az autóban és a repülőn is. Inkább zenét hallgattam leghátul. Egyedül..
