Vágypor

I.

Endi nagyra nyitotta a száját, hogy beleharapjon a kedvenc pulykahúsos szendvicsébe, amikor a fülét megcsapta a hosszú évek óta szeretett lány bármikor, bárhol felismerhető hangja.

Épp akkor nézett fel, amikor Csilla belépett a majdnem üres tanterembe, maga után ráncigálva legjobb barátnőjét, Ivettet.

– Gyere már el! Jó lesz!

Endi vágyakozva futtatta végig pillantását a lányon. Azonnal érezte, hogy a szíve hevesebben dobog, habár Csilla észre sem vette őt.

– Nem is tudom – nyávogta a szokásos orrhangján Ivett. – Délután futóedzésem lesz. És a legutóbb is lebuktam, amikor bemásztam a nappali ablakon. Apám nagy patáliát csapott.

Endi pontosan tudta, mi fog következni, és nem is csalódott, amikor Csilla forgatni kezdte a szemét.

– Egyáltalán ki lesz ott? – kérdezte affektálva Ivett.

– Mindenki! Ott lesz Vitya is! – vágta rá gondolkodás nélkül a másik.

– Vele nem érek sokat. Ő veled jár.

– Igen, de az mindegy! – legyintett Csilla. – Az összes menő haverja jön. Joci is. Tegnap volt tizennyolc, nagy parti lesz. – Lehalkította a hangját, ahogy hozzátette. – Ráadásul kint a tóparton. Hoz egy csomó piát, meg lesz vágypor is.

– Úgy érted, kábszer?

– Hallgass már el! – pisszegte le a lányt keményen Csilla.

– Hát... Nem is tudom. Mi lesz, ha lebukunk? Még tizenhat se vagyok – húzódozott tovább Ivett.

– Én se! Még sincs tőle bajom. Ez csak diszkódrog.

– Micsoda?

– Diszkódrog... Szintetikus party drog, vagy valami ilyesmi – hadarta egy szuszra Csilla. – Mindegy! A lényeg az, hogy jönnöd kell!

Endire, mint általában, most is a legjobb pillanatban jött rá a köhögés. Mind a két lány rá nézett, miközben próbált a félrenyelt szendvics falatkától nem megfulladni.

– Nahát! Észre se vettelek, Pápaszem! – gúnyolódott szélesen vigyorogva Csilla.

– Hallgatózol, te kis görény? – támadt azonnal Ivett a fiúnak, aki menten összehúzta magát és még a szemét is becsukta.

Ekkor lépett a terembe a sokszorosan bukott Joci, aki a kialakult kutyakomédiát meglátva hangosan felröhögött.

– Hagyjad már! Mindjárt elbőgi magát. Szerintem azt se tudja, hogy ki vagy. Nem is lát semmit azzal a szemüveggel.

A fiú kárörvendően meglóbálta a kezét Endi előtt, mintha azt tesztelné, hogy lát-e bármit is, aztán lefitymálóan legyintett, és a lányokhoz fordult. – Na! Jöttök este?

Endi, bár nagyon szerette volna hallani, mit válaszol Csilla, de a fülében doboló szíve minden hangot túlharsogott. Megint leégett. Ráadásul élete első és eddigi egyetlen szerelme előtt.

II.

Már régen elmúlt tíz óra is, de Endinek még mindig nem volt kedve hazamenni. Amikor nyolc körül elindult, csak egy rövidke sétát akart tenni, végül azonban annyira elmélyedt a gondolataiban, hogy egészen messze elbóklászott a házuktól, és a végén a tóparton kötött ki.

A szíve összeszorult, és a nyári forróság ellenére is fázni kezdett, amikor a délelőtt történtek eszébe jutottak. Hihetetlen volt, hogy az élet mindig kiszúrt vele, ráadásul rendszerint úgy, hogy azt Csilla is lássa. Nem mintha bízott volna még valamiben is a lánnyal kapcsolatban. Hat éve volt reménytelenül szerelmes belé, és hat éve tudta nagyon is jól, hogy köztük soha sem lehet semmi.