Mindig is visszahúzódó és félős gyerek voltam. Az iskolába is kevés barátom volt és nem beszéltem sokat. Lehet ezért is lettem kitűnő tanuló. A szüleimet sajnos nem ismertem. A mamám nevelt kiskorom óta. De a tanulási eredményem miatt felvettek abba...
-Nos akkor. Amit szeretnél mondhatod. Ült mellém Kook.
-Nem tudom hol kezdjem. Sóhajtottam egyet. Igazából tényleg nincs sok minden amit el tudnék neki mondani.
-Nem baj, azt mondd amit szeretnél. Nem kényszerítelek semmire, a baràtod szeretnék lenni. Kérlek mondd el. Mondta aranyosan mire megesett rajta a szívem
-Haah, rendben. Feleltem mire felcsillantak a szemei és kényelembe is helyezte magát.
-A történetem nem izgalmas de ha érdekel akkor rendben. Kiskoromban a szüleim egy árvaházba adtak majdnem mert nekik valamiért nem kellettem. De végül a mamám lett az anyukám mert ő nevelet fel. Be íratott iskolába is ahol nem lettek barátaim mert én voltam az osztály strébere és nem akartak a közelemben lenni. Volt, hogy szavakkal bántottak majd mikor már nem foglalkoztam velük elkezdtek verni. Volt, hogy WC-be vagy tesi öltözőbe, ahol csak egyedül voltam.A mamámnak mindig azt mondtam, hogy elestem, vagy mindig más kifogást. Nem akartam bele keverni. Mostmár idős és szeretnék magamról gondoskodni. A rendes szüleimet nem ismertem soha. Nem is kerestek, levelet se írtak, semmit nem tettek értem. Így hát amikor betőltöttem a 15-dik élet évemet elkezdtem dolgozni. Nem olyan nagy helyeken mint iroda, vagy gazdag helyek. Voltam pincér, pultos bárokban, kocsmákban, sima áruházba is. Palakátos, raktárba pakoló. Minden voltam csak, hogy segítsek a mamámnak. Nem bírtam nézni ahogy reggel felkel és csinálja nekem a reggelit. Majd boltba megy és takarít. Ahogy nőttem úgy segítettem neki. Először csak takarítottam utána már boltba is mentem majd végül főztem is. Így úgyhogy királynő lett de engem nem érdekelt. Vissza akartam adni neki a sok évi törődést amit kaptam tőle,és ezért is fájt most otthagyni egyedül. Ki tudja mikor lesz valami baja és én nem vagyok ott neki. Nagyon sok emléket adott. És örülök, hogy nem telefonon, cigin, pián és sexen nőttem fel hanem szerető mamával és egy csodálatos zongorával amin megtanított játszani. Úgyhogy,most itt vagyok 17 évesen. Mondtam el a mellettem ülő embernek a történetemet aki egy hang nélkül hallgatta a mondandóm.
-Azta, én... nem is tudom mit mondjak. És azt hittem nekem volt rossz gyerekkorom. Ezt... esküszöm nem jutok szóhoz. Hihetetlen, hogy olyan picin min mentél keresztül. Nagyon sajnálom, hogy nem ismered a szüleid és így kellett élned. A mamád nagyon büszke lehet rád, mert ilyen unokája, fia van. Mondta egy kis mosollyal majd közelebb űlt és megölelet.
-Köszönöm, hogy meghalhattál. Soha senkinek nem mondtam el ezeket. És sokat jelent nekem, hogy megértesz. Öleltem vissza.
-Ugyan. Elvégre mostmár van egy barátod. Aki a szobatársad is. Na meg ha nem is akarnád akkor is nyaggatnálak a hülye fejemmel. Mosolygott majd elnevette magát.
-Nincs is hülye fejed. Csak néha. Nevettem én is. Ez volt az első pillanat amikor más társaságában éreztem jól magam. Én be kell valljam nagyon jól esett.
-Naaa. Ez csúnya volt. Nevetett tovább mire hozzá vágtam az párnát.
-Oh, így állunk Park Jimin? Nézett rám egy perverz mosollyal. Ajaj, ez nem volt jó ötlet.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
(Muszáj volt sorry 😂😂)
hello embik. Itt az új rész. Remélem tetszett💜. A hibákért sorry majd utólag javítom őket, 💜
