Kinyírtál

2. Rész

Kezdjünk mindent ott, ahol minden elkezdődött.

December 31-e reggelén még a bátyámmal vitatkoztam, hogy elmehessek a szilveszteri buliba Biancaékhoz.

- Miért nem tudsz itthon maradni és velünk ünnepelni?! Muszáj mindig valahova menned? - kiabálta a bátyám, miközben kávét készített.
- Minden tetves évben itthon voltam! Soha nem voltam még buliban és Bia, a legjobb baratnőm most elhívott. Anya elengedett, neked miért kell ebbe IS beleszólni? - vágtam hozzá a szavakat gondolkodás nélkül.
Nem szólt semmit. Fogta a kávéját és kiment az erkélyre.
Csináltam magamnak is egy kávét, majd kiültem mellé. Nyilván van valami gond van, amiért ilyen ideges..
Egy ideig csendben iszogattuk a kávénkat és bámultuk a tájat. Hegyvidékes területen mindig van mit nézni, megfigyelni, felfedezni. Még akkor is, ha már ezredjére figyelsz meg minden apró részletet, akkor is kiszúrsz valamit, amit eddig nem. Lehet ez egy kis ház, madárles, vagy akárcsak egy szobrocska. És éppen most is kiszúrtam valamit, már nyúltam volna a kis távcsövemért, mikor Ben nagy levegőt vett és kérdezett :
- Hogy néz ki Bianca?

Mi? Ez komoly? Emiatt tévesztettem szem elől, amit kiszúrtam?
- Ez miért fontos? - kérdeztem szinte idegesen.
- Tudni akarom, hogy mennyire fog leitatni - mondta komoly tekintettel.
- És ezt kinézet alapján? - itt meg már majdnem nevettem.
- Nem... Azt akarom tudni, hogy melyik lány Bianca. Az, aki nagy ritkán tanulni jön hozzád, vagy a szeleburdi, barna hajú, barna szemű?
-  Utóbbi. Te ennyire megfigyelted a szemét? - kérdeztem meglepve.
- Ha te is megfigyelnéd, rájönnél, hogy mikor hazudik - morogta.

Ekkor itt nyilvánvalóvá vált: összeveszett a barátnőjével. Megpróbáltam finoman rákérdezni:
- Miért nem töltöd a szilvesztert Pilárral?
- Most rólad van szó! - ugrott fel a székéről - Neked sem kéne vele töltened a szilvesztert. Nyilván ott lesz azon a bulin, mint mindegyiken mindig ott van. Ha már ő nem akarja, hogy megóvjam, akkor legalább te hagyd! - fakadt ki teljesen.
- Héjj.. figy..
- Mi van? - fordult vissza az erkélyajtóból.
- Ülj vissza és beszéljünk. - kértem - Szívj el velem egy cigit.

Nem szidott, nem tiltakozott. Pedig fogadni mertem volna, hogy le fog cseszni, mert újra dohányzom. Csak bámult a ki a semmibe némán és csak percekkel később szólalt meg.

- Pilárral szakítottunk - mondta, majd beleszívott a cigibe.

Nem tudtam, mit mondjak. Egy ideje már sokat veszekedtek, de a bátyám biztos vagyok benne, hogy nagyon szerette a lányt és képes lett volna bármit megtenni, hogy egyben tarthassa a kapcsolatot.

- Mi történt?
- Szokásos. Csak a kelleténél rosszabbul végződött. És amúgy ő mondta ki a végszót - vállat vont majd rágyújtott a következő szálra - Mindegy. Minden mindegy.
- Min vesztetek össze?
- Fogalmam nincs... Ja, igen, megvan. Felhívott az első órája után, és közölte, hogy beült mellé az exe, úgyhogy vele kellett órán dolgoznia. Én kiakadtam, ő meg elkezdett bőgni. Faszom az egészbe, hogy én mindent megteszek ezért a kapcsolatért - fakadt ki. Elnyomta a cigit, majd beviharzott, úgy, hogy azt hittem, kiszakad az ajtó mögötte.

Éreztem, hogy ez nehéz lesz..

Folytassam? Ne? Nagyon rossz? Vagy még lehet belőle valami?
Bármilyen jellegű kritikát szívesen fogadok. 🖤