• 𝑺𝒛𝒆𝒓𝒆𝒍𝒆𝒎 𝑬𝒈𝒚 𝒆́𝒍𝒆𝒕𝒆𝒏 𝒂́𝒕 • 𝑩𝒆𝒇𝒆𝒋𝒆𝒛𝒆𝒕𝒕

T W E N T Y F O U R

Jelenleg a kórház várótermében ülök és várom a fejleményeket Nicholas - ról. Miután észbe kaptam, hogy elütöttem azonnal kiszálltam a kocsiból és hívtam a mentőket. Mint kiderült táv vezérlőt szereltek a kocsimba amivel akár távirányítós autónak is tudják használni a kocsimat. Bár még nem derítették ki, hogy ki volt de én biztos voltam benne, hogy Brian műve volt. Figyelmeztetett, hogy tudni fogja minden lépésem de arra nem számítottam, hogy eddig képes lesz elmenni. Amikor megláttam az orvost felém jönni azonnal felpattantam.

-Jó napot Dr. Grand, van valami hír Nicholas - ról?

- Jó napot igen, belsővérzése volt és megrepedt az egyik bordája de az állapota stabil és a vérzést is elállítottuk. Szerencsére az autó kis sebességgel ütközött neki így nincs nagyobb probléma. Viszont ma és holnap bent tartjuk megfigyelésen. Ha szeretne akkor bemehet hozzá, hatig van látogatásidő.

-Nagyon szépen köszönöm, viszont látásra.

-Szívesen, a 23-as szobában van, viszont látásra.

Mikor beléptem Nich szobájába könnyek gyűltek a szememben,hisz miattam van itt, az én hibámból van azokra a gépekre kötve.

-Aurora, nem gondoltam volna, hogy meglátogatsz. Mondta rekedtes hangon.

-Annyira sajnálom Nicholas, mindent el kellett volna mondanom neked és most nem lennél itt. Annyira szörnyen érzem magam, megtudsz nekem bocsájtani? Kérdeztem tőle sírva miközben leültem az ágy melletti székre.

-Sosem haragudtam rád, ahogy most sem. Nem tudnék rád haragudni. De mit kellett volna elmondanod? Mármint  a terhességen kívül.

-Hazudtam neked. Nem azért hagytalak ott mert nem szeretlek hanem mert megfenyegettek. Megfenyegettek ha nem hagylak ott bántani fognak téged. - fakadtam sírva - Ne...Nem akartam, hogy bajod essen de a titkolózással nagyobb bajba sodortam magunkat.

-Miért nem szóltál nekem erről? Megoldottuk volna együtt. Rengeteg dolgot átéltünk már ezért ez is ment volna.

-Tudom, csak Brian azzal is megfenyegetett, hogy ha elmondom neked akkor... akkor halálra veret. Nagyon féltem és nem akartam, hogy bármi bajod legyen.

-Szerinted tudna engem bántani? Csupa izom vagyok tudod te is. Nézett rám vigyorogva.

-Látom az egód sértetlen maradt. Mosolyodtam el én is.

-Az mindig egyben marad. Gyere közelebb, kérlek.

Tettem amit kért. Óvatosan kezébe vette az arcom majd megcsókolt amit boldogan viszonoztam. A csókunk egész hosszúra nyúlt amit egyáltalán nem bántam.

-Hiányoztál. Döntötte a homlokát az enyémnek.

-Te is nekem. Suttogtam az ajkaira majd egy csókban forrtunk össze.