Firkálmányaim

NCT-Jaemin

Hosszas töprengés után felpatantam a padomtól és egyenesen a rózsaszín hajú fiúhoz mentem.

-Elmondanád végre mi bajod velem már vagy hetek óta?- támaszkodom vele szembe.

-Semmi.- morogta. Vettem egy mély levegőt, majd lemondóan megráztam a fejem.

-Hát jó.- azzal ki mentem a teremből egyenesen a büfébe.

Komolyan nem értem mi lelte Jaemin-t az elmúlt időben. Akárhányszor vissza pörgettem az emlékeim semmit nem találtam amivel megbánthattam volna. Remélem nem az van, hogy már nem akar barátkozni velem. Értem én, hogy a társaság amiben jelenleg mozog népszerűbb, mint amilyen én soha nem leszek, de azért 5 év barátságnak ne ez vessen véget kérem szépen!

Vettem a kedvenc sütijeimből és felbatyogtam a tetőre megebédelni. Normális napokon ezt Jaemin-nel teszem, de mivel valami baja van újonan ezt is egyedül csinálom. Haza járni se szoktunk együtt, pedig szomszédok vagyunk, hétvégente a megszokott kis kávézó ajtaján is csak én lépek be. Oda a vasárnapi film maraton és a keddi gyors kaja zabálás is.

Elmajszoltam az utolsó fánkom és vissza mentem a terembe, hogy kezdetét vegye a nap második fele.

Összepakoltam a cuccom és a táskám a vállamra dobva indultam ki a teremből. Át vettem a cipőm, majd neki indultam a haza utnak.

Mivel már nagyon jó idő van nem szoktam buszozni hanem sétálok. Út közben veszek egy jégkrémet és azt majszolva folytatom a gyaloglást.

-Héj Sowon!- hallom a nevem a hátam mögül. Egyenesen Hyerin fut felém.

-Szia! Segíthetek valamiben?- kérdezem feszülten.

Nyílt titok, hogy a lány a suli kezdete óta nem kedvel pusztán azért mert jóba vagyok Jaemin-nel aki nagyon tetszik neki. Mondjuk én semmit nem akarok a sráctól de ez a gumicukor agyú liba nem fogja fel.

-Mikor szándékozol leszálin róla?- vette fel a szigorú arcát. Lesajnálóan elmosolyodtam.

-Mikor reggel te se hat kiló sminkkel lépsz be a suli kapuin.- mondtam, majd nemes egyszerűséggel tovább mentem.

-Szánalmas vagy Park Sowon! Jaemin úgy se fog soha beléd zúgni mégis a nyakán lógsz.- kiabálta utánnam. Hátra se fordulva integettem neki.

Komolyan ez a csaj egy doramában képzeli magát. Még hogy azt akarom, hogy Jaemin belém essen. Kész röhej!
Egyszer csak megrezzent a telefonom. Egy üzenetek jött.

Nana: Gyere a parkba a kedvenc helyünkre!

Felvont szemöldökkel olvastam el. Horkantottam egyett.

Tökfej: Ma nem tudok elmenni. Nekem kell vigyáznom a hugomra. A suliban beszélhetünk.

Nana: Ne már! Akkor suli után.

Nem volt kedvem a pötyögéshez, úgy hogy felhívtam.

-Mond csak te szégyelsz engem a suliban Jaemin?- kezdtem köszönés nélkül. Semmi válasz nem jött csak makogás- Tudod mit? Akkor felejts el.-azzal le raktam.

Dühösen a táskámba vágtam a telefont és haza mentem. Szinte berontottam az ajtón amit anyukám is észre vett.

-Minden rendben volt a suliban?-kérdezte. Behajítottam a szobámba a hátizsákom, majd a pult mögötti bár székre ültem.- Szóval a narancsokra haragszol ennyire?- tartotta vissza a mosolyát. Való igyaz úgy néztem szegény gyümölcsökre, mintha ők tehetnének mindenről.

-Nem. Jaemin szégyel engem az új csili-vili barátai előtt ezért már vagy hetek óta kerül.- hadartam. - Ma megkérdeztem, hogy tényleg így van-e erre meg válaszolni se tud, úgy hogy azt mondtam neki, hogy felejtsen el.- a végére már egyáltalán nem voltam dühös inkább csalódott.