2.3 Lora Stark

410 19 1
                                    

A szobámban ébredtem, egy Klaus-al az oldalamon. Rajzolt. 

- Jó reggelt...- Mosolygott. 

- Mit rajzolsz? - Kérdezem. Felpillantott egy picit. 

 - Téged. - Mondta és egy puszit nyomott az arcomra. Egy kicsit várakoztam és megszólalt. - Kész. Már csak ki kell színeznem és ezt is kiállítom. - Mondta. Én kikeltem az ágyból és a tegnapi, süteményből ettem, mikor valaki megölelt hátulról. - Annak ellenére, hogy nem vagy vámpír, nem tudsz leállni az édességekkel. - Mondta szórakozottan. 

- Nos...- Fordultam meg. - A te éhséged ezzel - Nyújtottam át neki egy vérrel teli zacskót. - Az enyémet meg sütivel lehet. - Mondtam. Elvette a zacskót és elkezdte kiszívni. Én tovább ettem a sütit.

- Megtaláltad már Lora Starkot? - Kérdezi. Nemlegesen ráztam a fejem és odamentem a fegyveres szekrényemhez. - Hé...- Jött oda hozzám. - Ha nem akarod megölni elintézhetem, hogy szemet húnnyanak feletted. 

- Tudom. De más is lehet a kibúvóm. Davina-val kötöttem egyességet, nem az egész gyülekezettel. És ha azt mondom nem, akkor nem. - Mondtam és ittam egy pohár vizet. 

- És nem félsz, hogy ellátják a bajod? - Kérdezi mosolyogva. 

- Nem...Egy csettintésembe kerül és mindnek kitörik a nyaka. - Mondtam és előkapartam egy dobozt. letettem elé és kipakoltam belőle. - Tudsz valamit a...Boszorkányvadász klánokról? - Kérdezem. Leült velem szembe.

- A kezdetekben hét boszorkányvadász család vérszerződést kötött azért, hogy erősebbek legyenek. Erősebbek nem lettek, de megalkodták a klánokat. Vadászokat gyűjtöttek annak érdekében, hogy tudjanak boszorkányokat ölni. Céljuk az volt, hogy eltűntessék az emberfelettit. Mikor azt hitték, hogy megöltek, minden emberfelettit rájöttek arra, hogy ez nem egy cél. Ez egy vágy, mit nem lehet kioltani. Ez okozta az első klán vesztét. A második klán eszes volt. Ők úgy hitték, hogy ha boszorkány leányokat rabolnak és vesznek el, erősebb utódaik lesznek. Igazuk lett. De a második klán vesztét a gyermekeik okozták. A harmadik klán tanult a hibákból. Ők elfojtották vágyukat és féken tartották magukat. Létrehoztak egy szabálykönyvet. Amikben, mindent szabályoztak. Ők lettek a legerősebb klán. Érthető, hogy mindenki a vezető fiával akarta házasítani a lányait. - Mondta. - Így sokan társultak. A szabályokat betartották. Erős klán volt. Még mindig élnek a leszármazottak, egy eldugott helyen. De nem tudom, hogy hol. Elijah, esetleg Freya tudhatja. - Mondta és azzal a lendülettel mögém jött és megölelt. - Egyszer úgyis minden kiderül. - Vígasztalt. 

- Biztos. - Bementem a ruhás szekrényemhez és átvettem egy csíkos pólóra és egy haspólóra. Egy sportcipőt vettem fel hozzá és egy táskát. 

- Érdekes a stílusod szívem. - Mondta. - Olyan nyolcvanas évek. - Mosolygott. - Tetszik. 

- Örülök, hogy tetszik. - Mondtam és a fegyveres szekrényemhez mentem. Kivettem belőle egy pisztolyt, pár füstbombát és kábítólövedéket. Klaus elkezdett nevetni.

- Más nők sminket és váltóruhát visznek. Az én kedvesem meg fegyvereket. - Mondta és tárcsázott valakit.  - Cami...Tudsz nekünk segíteni? Csodás! Akkor találkozzunk nálam. - És lerakta. - Gyere, van segítséged. - Átmotoroztunk Freya-hoz. Klaus hozta a dobozt. Elijah egyből ott termett.

- Azt hittem a dobozokat felgyújtottad. - Mondta. 

- Ez egy másik doboz. Ebben vadász klánokról van szó. - Meglepődtek. Hayley lefutott. 

- Boszorkányvadászok? - Kérdezi Cami. Ő neki is volt egy doboza. - Akkor ez hasznodra válhat. A legutolsó kérés kétezer-ötben volt. - Mondta és kinyitottam mindkettő dobozt. - Ha lehet ne gyújtsd fel ezt. - Mutatott a dobozokra. A kezembe vettem a képeket. Ezek régi képek. - Az a nyolcvanas években történt. - Mondta. Egy csapatot láttam, bulizni. Ők nem is olyan régi módik, mint gondoltam. Ekkor bejött Lucien.

- Á...Vadász klánokról olvasgattok? - Kérdezi és odajön hozzám. - Csak nem az apád miatt? - Mosolygott. 

- Baszogatni jöttél, vagy segíteni? - Kérdezem. 

- Segíteni. - Ült le velem szembe. - Egy ilyen szép nőnek csak segíteni lehet. - Ekkor felhúztam a szemöldököm. - Ne aggódj, nem akarok tőled semmit. - Mondta. - Akkor már léptem is volna. - Klaus megköszörülte a torkát. Erre lmosolyodtam. 

- Már késő...- Mondtam és kivettem a dobozból, íratokat. Megfogtam a papírt. A nevek listája. Steven Sanders. Lena Stark. Ezen a neven megakadt a szemem. Lucien rábökött Lena-ra.

- Lora Stark anyja. A lányát kell kinyírnod? - Kérdezi, Lucien. Bólintottam. - Akkor nagyon közel vagy. Ugyanis én láttam az egyik bárban. Még meg is fenyegetett, hogy ha elmondom a vadásznak, kinyír engem. - Mondta. - De tudom, hogy nem akarod eltenni láb alól. 

- Mindenki tudja. - Mondtam. - Nem mintha titok lenne. - Mondtam és megfogtam a képet. Behúnytam a szemem. Egyből egy másik helyen voltam. 

A szökevény és a hibrid (Befejezett)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora