Az én történetem

A tökéletes reggel

Reggel arra ébredtem, hogy hatalmas a csend. Nagyobb annál, mint amit egy lélegző embernek hagynia kell maga után. Oldalra néztem, ahol Ani feküdt az éjjel. Üres volt. Kimásztam az ágyból, és kellett egy szemdörzsölés, és egy nyújtózás, hogy leessen, az, hogy Ani nem mellettem van, az életveszélyes. Főleg azért, mert ő az egyetlen ebben a kastélyban, aki életveszélybe kerülhet. A többiek maximum hullaveszélybe.... Felpattantam, magamra kaptam a köntösöm, és már éppen rohantam volna a folyosóra, hogy keresni kezdjem, mikor fel fogtam, hogy volt valami a fürdőben. Ha szerencsém van 160 centi magas, vékony, gyönyörű és 'A' betűvel kezdődik. Visszasiettem, és Ani a fürdőkádban volt, felkontyolt hajjal, és a vízben aludt. Belenyúltam a vízbe. Meleg volt, szóval nem itt töltötte az éjszakát. Így hát, hoztam a szobából egy ülőkét, lehelyeztem a kád mellé, és őriztem szerelmem álmát. Miközben vigyáztam a fejében lebegő pillangókra és unikornisokra, addig elkezdtem végiggondolni mennyi dolgom is lesz ma. Beszélnem kell az apámmal, hogy én leszek az első vámpír, aki nem vámpírt vesz feleségül. Na, az kábé olyan lesz, mint meglovagolni egy vad bikát. Meg kell védenem Anit attól, hogy valaki felzabálja. Meg kell védenem attól, hogy az apám a kutyákkal zabáltassa fel. És meg kell védenem attól, hogy bárhol ott hagy. Lehet, hogy nem ide kellett volna hozzam őt... De ház, most már nem igazán van visszaút, hiszen nagyon sok mindenki megtudhatta az éjjel, hogy itt vagyunk. Szerintem először anyával kéne beszélnem. Ő mindig jól megértette az ilyen dolgokat. Na persze, mintha minden nap hazahoztam volna egy emberlányt, hogy feleségül vegyem. Azt hiszem mindig is a bátyám volt a jobb vámpír. Nem kegyelmezett senkinek. Felhozta a buliból a félig járásképtelen lányt, megdugta, majd megölte, és megvacsorázott belőle. Apa büszke volt rá, minden alkalom után a következőre kapta a pénzt. Én is kaptam. Még most is ott lapul valahol a szekrényben. Ani elkezdett mocorogni, és felébredt. Rám nézett, majd visszadőlt a habok közé. Mosolyogtam. Olyan idilli volt. De tudnia kellett mi vár rá.
-Kicsim,-ráztam meg a vállát. Jó volt végre így hívni. Mint ha egy olyan álmom teljesült volna, amit soha remélni sem akartam.-ma nagyon fontos dolgok várnak ránk. El kell mondanunk a szüleimnek, hogy össze akarunk házasodni, és végig mellettem kell legyél, mert mindenki is meg akar majd téged enni. Nem képletesen.
-Ha nem megyünk ki innen, és beszállsz mellém a kádba, akkor nem fognak megenni.-hidalta át a fejében a problémát a szerelmem. Szerelmem. Gyönyörű szó, egy gyönyörű lánynak.
-Ez nem ilyen egyszerű.-ekkor esett le a fejemben, hogy nem akadékoskodott a megszólításán. Egyből mindent pontosan olyan egyszerűnek láttam mint ő látta. Bevetettem magam melléje a kádba, és szájon csókoltam, úgy mint még soha. A hajamba markolt, én a derekát fogtam át. Éreztem, amit egyszer egy könyvben olvastam. Egy vámpír is tud élni. Szerelemből.