A történet légkörére vonatkozóan azon igyekszem hogy egy részletes de sűrűbb fogalmazást valósítsak meg. Ahogy szintén igyekszem egy melankólikusabb, zordabb atmoszférát teremteni, pszichológiai, metaforikusabb, kultúrális és még sokmás tartalmakk...
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
-"The fall of men
1819-et írunk, az alkotmányos monarchia bevezetése után öt évvel. Úgy szeptember közepette, Franciaország egy délebbi vidékén A Saint Cecile-katedrálistól négy-öt órányi sétára egy titokzatos, gyönyörű, röviden Beynac nevezetű kis falu lapul, belépve a zöld pázsitot díszíti ezer színű virág, kisebb dombok ahol a gyerekek szedték a diót a fákról minden ősszel. A lakosság körülbelül harminc-negyven családnyi fő lehet. A nem túlzottan szívlelhető kis közösség ellenére, akad egy két kivétel, kik ritka jólelkűek.
Cseresznyefák s szőlőültetvények sorakoznak a falun túl nem messze délre, amit a város északi magasabb, sziklásabb dombjairól látni lehet, sőt még vele együtt a majdnem végtelennek tűnő zöld mezőt, és azon túl a Le Voyage folyó, mi kerülőútban halad fákkal ellepve a kis község körül. A település északi széléhez közeledve az egyre magasodóbb völgyek közt, egy hosszú földes út vezet, mellette fák húzódnak, ágaik az út fele hajlanak kissé, melegebb időkben árnyékának hűvös sugarát vetette, ilyenkor kopaszodó ágai, akárcsak óriási karmok, mintha csak tiszteletüket tennék. A városszélét elhagyva pedig egy régi birtok felé vehető az az irány, merre az út egyre keskenyebbé és halványabbá vész és miután szétfoszlik, egy növényekkel és virágokkal teleszórt tisztás, majd pár percnyi sétára egy széles már inkább folyó, mint patak folydogál.
A birtokhoz közeledve a patak mellett pedig először ritkábban állnak a fűzfák, még beljebb egészen a birtok hátsó végéig már olyan sűrűn lakott, hogy kívülről csak találgatni lehet vajon mi lehet odabenn. Az udvar előtt egy kézműves díszes vaskapu áll, mellette párban két oszlop tetejükön egy-egy angyalt ábrázoló szobor. A ház udvarában egy gyönyörű tó helyezkedik el mellette padokkal és madáritatóval. Egy Aphroditét ábrázoló szobor gyönyörködik az udvar közepén, amit még Francois Girardon készített a családnak úgy 160 esztendeje. Fűszerültetvények illatát s pitypangok ősz szálait fújja a szél. Jobb oldalon a sziklás emelkedők, ami a birtokot majdnem egy egész körbe zárja hátulról, csupán egy kisebb ösvénynek ad helyet a lábánál, ami a patak melletti fűzfák sűrűje végén már csak egy elhagyatott asztalosműhelyhez vezet, mit benőtt már a sűrű növényzet.
A házban pedig egy testvérpár éli mindennapját; Louis és Noel, néhanapján egy két hölgy vitt derűt a komor napokba, avagy egy füstülő melletti hosszan tartó beszédek s eszmecserék, nagybátyjuk társaságába. A falu piacán s házai közt sétálgatáson túl nagyobb járást nem igazán tesznek, legtöbbször otthon vannak. Ugyanis nincs maradásuk e helyt, távozni se bírnak e helyről, hívja a parancs, de maraszt éppoly erős kötelék. Azonban Időnként családi tradíció gyanánt eljárnak a Ahimeil Rezon nevezetű céhgyűlésre, hol befolyásosabb személyek; filozófusok, festőművészek, hadvezérek és okkultisták, egymás különböző pénzügyi foglalkozásainak sikerességét segítik lehetőségekkel. Apjukat hat esztendeje vesztették el 1813-ban bár testét sosem találták meg, egy deresedő őszi nap során hiányolni kezdték apjuk jelenlétét, midőn már régtől fogva nem látták. Anyjukon látszott, hogy valami nyomni véli szívét, válaszra mégsem méltatta a két fiút. Elhagyott minket, ennyit mondott fiainak és soha többet, még csak szóba sem tudták volna hozni. Értetlenség és néma kegyetlen könnyek. Lelkükben olyan erősen vérző sebet hagyott mi legalább ketté hasította már így is meggyötört szívüket hisz úgy szokott zajlani, hogy az olyan embernek, ki mindenkihez jó akar lenni, gonoszok okozzák a vesztét. Azonban véletlen okozná-e vajon vagy tán sötét átkok uralkodnának a családon?
