Héja nász az avarban
Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Víjjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankad szárnyú héja-madár.
Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütköztek.
Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk
Fölborzolt tollal szerelmesen.
Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás húsába bele tépünk
S lehullunk az őszi a áron.
