Drink Your Blood( Crowley Eusford x Reader )

21.fejezet VÉGE

Sziasztok Bungou Stray Dogs Dazai x Chuuya (boy x boy) könyvet fogok majd ezután fel rakni ha érdekel nézétek meg!❤️

Crowley szemszöge
-Oh Ferid-kun! Hogy vagy?
-Kösz jól vagyok csak egy kicsit még sajognak a végtagjaim.
-Legalább jobban vagy. Azt hittem ott halsz meg.
-Mi az ennyire lebecsültél?
Mondta vigyorogva
-Nem lebecsültelek csak-
-Csak aggódtál értem?
Vágott bele a szavamba mint szinte mindig.
-Jó jó aggódtam érted de hát barátok vagyunk!
-Jó Igazad van.
Sétálgatunk közben meg beszélgetünk. De rég beszélgetem már egy ilyen jót Ferid-kunal.
-Na én mentem. Szia Crowley-kun!
-Szia Feri-
-Ferid!
Hallottam meg Mika mérges hangját.
-Ohhh! Mika szia!
-Ne jó pofiz most velem! Hol van Yuu!?
-Yuichiro?
-Ne tegyél úgy mint ha nem tudnád!
-Nem tudom mert eszméletlen vóltam~ Kérdezd Crowley-kunt ő volt az elöbb lent a celláknál.
Egyből rám meresztete a szemeit.
-Öhmm... Lent van a celláknál jobbra az ötödik cella.
Se szó se beszéd egyből el is tűnt.
-Naaa... Akkor én megyek is. Szia!
-Szia!
Mondta majd ő is elment. De mostmár a többiek keresésére indultam. Egy idő után meg is találtam öket.
-Hello Crowley-san!
-Oh! Sziasztok!
-Már egy ideje téged kersünk de sehol sem találtunk. Még le is mentünk a cellához de ott csak Mika volt.
-Oh hát oda talált. Na mindegy.
-Na és sikerült valami kicsikarni?
-Nem nagyon makacs.... Lassan már fájt nézni hogy szenved úgy hogy hagytam.
-Azt mondtad nem fogod nagyon bántani!
Lepét elém Aya-chan és fel nézett rám.
-Hát öhm....egy kicsit bele éltem magam meghát az ő hibája hogy nem akart semmit elmondani.
-Te kis! Most ugy meg ütnélek te idiota de nem fogom.
-Huuu! Csoda.
Fújtam ki a bent maradt levegőt.
-Na menjünk mutatni szeretnék nektek valamit!
-Mit?
-Majd meglátod!
Elkezdtünk kifelé menni amig oda nem értünk egy fához és itt meg is áltunk.
-De mi-
-Várjál!
Vágott bele a szavamba Chess.
Vártunk egy 5 percet amikor megláttuk a nap lementét.
-A-azta ez gyönyörű!
Csillógot fel Aya-chan szeme.
-Ez tényleg szép.
Mosolyodot el Rene. Ritka látni őt mosolyogni. Akaratlanul is egy mosoly szökött nekem is a számra amikor láttam a hátérben Chess-t és Lacus-t annyira össze illenek.
-Hé Crowley-kun
Hallottam meg Aya-chan hangját és rá néztem.
-Ige....
Majd megcsokolt. Elpirultam. Ez a csók nem tartót olyan sokáig nem sokára után elváltunk.
-Már semmi~
Mondta kuncogva és elnézett.
-Hé Crowley-sama.
Szólt hozzám Chess
-Hm?
-Tudtad hogy a legtöbb szerelem azzal kezdődik hogy először útálják egymást? Na pont ilyenek vagytok ti is~
-Ha ha..... Nagyon vicces vagy Chess!
-Köszi a bókot.
-Mostanában elégé el vagy szálva magadtól Chess~
-Bocsánat...
-*sóhaj* Nem baj. Most legalább éled az életed.
Egy ideig még néztük a megigéző tájt majd mindenki be ment a saját szobájába.
Ayano szemszöge
-Na milyen volt?
Kérdezte Crowley-kun mosolyogva.
-Jó volt. Nagyon szép volt. Eddig még nem láttam ilyen szépet. Z
-Nekem annyira nem tünt fel hogy a naplemente tud ilyen        lenni soha nem néztem eddig meg.
-Azt pedig furcsálom mert minden nap van naplemente.
Mondtam egy kicsit furcsálva.
-Azt tudom. De én nem azt szoktam nézni annyira nem is érdekelt régen volt fontosabb dolgom is mint arra figyelni. De már vége.
-Ja. Vége a háborúnak? Szerencsére végre vége.
Majd éreztem ahogy hátulról átölelt kicsit elpirultam.
-Crowley-kun?
-Várj...még egy kicsit hagyd.
Szorosabban ölelt és rá rakta a válamra a fejét éreztem a nyakamon a leheletét. Biztonságban éreztem magam.
Majd megpuszilja a nyakamat amitöl fel nevetek.
-Mi az teszik?
-Nem! Engedj el.
El enged.
-Inkább aludjunk.
-Oké~
*Reggel*
Amikor fel kelletem Crowley-kun nem volt itt.
Hol lehet? Le mentem meg nézni Yuu-nál de ott csak Mika-volt?
-Mit keresel itt?
-Csak meglátogattam a tesvérem....
Mi? Tesvérek?! De hát Mika vámpír! Bár az igaz hogy régen ember volt de akkor is olyan mások!
-Nem is tudtad Ayano-chan? Még nem mondtam volna hogy van egy tesvérem?
-Nem! Egyáltalán nem mondtál semmit! Pláne hogy Mika a tesvéred! Egyáltalán hogy lehettek tesvérek? Olyan mások vagytok!
-Árvaházban nöttünk fel Ayano. Az árvaházban mindenki ott egy tesvér.
Ohh. Hát ezt nem is tudtam hogy árvaházban nöttek fel.
-Jó. Akkor én nem is zavarok. Sziasztok!
Fordultam meg de egyből neki is mentem valakinek elkezdtem a föld felés zuhani de ez nem történt meg mert valaki meg fogta a kezemet.
-Vigyázz Aya-cha~
Mondta Crowley-kun mosolyogva.
-Crowley-kun!
Mosolyodtam el mert végre meg találtam.
Majd magához rántott és hozzá simultam a melkasához.
-Na készen álsz? Vagy mostmár mindent elmondasz?
-Majd én meg óldom.
Mondta Mika miközben Yuu elé lépett.
-Ohhhh~ Oké! De ha 1 óra múva nem tudsz belöle mindent kihúzni akkor átveszem én de az nem lenne túl jó.
Mondta fenyegető hang súlyban. Még egy kicsit én is megijedtem nem szokott ilyen lenni.
-Sok sikert! Na akkor menjünk Aya-chan~
Karolta át a derekamat és elindultunk.
-Oké!
Majd elmentünk.
-Hová megyünk Crowley-kun?
-Vissza a szobában. Hová máshova? Vagy maradnál ott?
-Nem.
Majd mikor be mentünk elkezdet valamint keresni.
-Crowley-kun. Mit keresel?
-Mindjárt meglátod~ Hová raktam? Áh! Megvan! Csukd be a szemed Aya-chan!
-Hm? Oké.
Becsuktam a szememet és vártam. Majd éreztem a kezét a nyakamnál és valami hideg kis dólgot.
-Kinyithatod~
Kinyitottam a szememet és egy gyönyörű nyakláncot láttam és fel csillant a szemem.
-Na?....Teszik? R-remélem hogy tetszik mer...
Nem hagytam hogy végig monda és átölelttem.
-Nagyon szép! Köszönöm!
-Sz-szivesen.
Mondta zavarodottan és vissza ölelt.
Ránéztem és meg csókoltam.
-Szeretlek~
*10 év múlva*
-Hé Crowley-sama Ayano-chan!
Jött oda Chess és Lacus.
-Igen?
-Eddig még nektek nem mondtam el de terhes vagyok!
-Oh gratulálok!
-Jaj a kis huncut Lacus!
Mondta gyerekes hangon.
-Pont te mondod! Ayano 2-ével ezelöt lett terhes!
Mutatatot a kezemben lévő kis lurkora. Ja igen. Mennyire örültem neki. De Yuu tök mérges volt bár az vicces volt mikor Crowley-kunal veszekedtek.
De legalább szerencére azóta se tört ki újra a háború most mindenki békében él és én ezt szeretem. Az elején még azt hittem hogy a vámpírok szívtelen gyilkoló gépek de amikor jobban meg ismertem őket a véleményem teljesen megváltozott. Ez volt az én történetem hogy hogyan szerettem bele egy vámpírba.

Vége. :3 Lassan már nem tudtam hogy mit írjak úgy hogy it úgy gondoltam hogy vége is a történetnek. Remélem hogy tetszet nektek!❤️❤️❤️ Nagyon köszönom azt a sok voitot meg a szok kedves komentet ti vagytok a legjobbak na sziasztok kis KRUMPLIJAIM!❤️❤️