16.fejezet

105 13 3
                                    

Ayano szemszöge

Majd véletlenül lenyelttem és elkezdtem furán érezni magam.
-Ow...a..fejem...
Majd aztán elkezdtem szédelegni és már alig áltam meg a lábaimom.
-Crowley-kun...mit csiná-
Majd elvesztettem az egyensúlyomat és a föld felé kezdtem el zúhani de mielőtt földet érhettem vólna Crowley-kun elkapott. Ránéztem és minden elsötétült.

Crowley szemszöge

-Remélem hogy jó döntés volt.
-Biztos hogy nem döntöttél rosszul meg már megtettem és ezt nem lehet már vissza fordítani.
-Tudom. De...
-Jaj tudtam itt jön a nagy de.
-De neked kell rá vigyáznod meg hogy ne csináljon semmi hülyeséget mert az a te felelöséged lessz.
-Értem.
Emeltem fel menyaszony pozba és vittem is be a szobába
-Akkor ne csinálj semmi galibát kölyök~
Mondtam mosolyogva és leraktam az ágyra. Aztán kimentem és a gyengélkedő felé vettem az irányt ahól egy lesérült Chess-el és egy ramaty állapotban lévő Lacus-sal találtam szembe magam.
-Na hogy vagytok kis hadi sérültek?~
-Mi jól vagyunk. De te is jól vagy? Elégé csunya sebet sikerült szerezned Crowley-san.
-Nem én jól vagyok fáj de túlélem.
-Na és Ayano-chan?
-Vissza hoztam.
-Az jó.
-Na és mi lesz a sorsa?
-Krul úgy döntött hogy egy legyen közülünk.
-Hu akkor kiváncsi leszek a reakciójára hogy ha felkel.
-Miért is?
-Mert vámpírá változtatad és szerintem nem fog repdesni az örömtöl ha megtudja.
-Nekem végem....
-Nyugi Crowley-sama csak nem lessz gond.
Majd valaki benyitott söt ez elégé gyenge kifejezés volt hogy benyitott szinte betörte az ajtót.
-Crowley-kun!
-A-Aya-cha!
Nekem annyi
-M-mit keresel it?? Nem pihened...kéne?
-Te nyomorult neked meg nem velem kéne elöször megbeszélned mielőtt vámpírá változtatsz?!
-Ugh...jógos...
Majd megfogta a rúhámat és rángatni kezdet.
-Esküszöm hogy kínyirlak!
-Öhm Aya-cahn...
-Oh srácok!
Engedett el én meg szerintem az utlsó csepp életeröt is kirázta belölem Aya-chan...
-Jól vagytok?
-Igen. De szerintem én inkább Crowley-sama miatt aggodnék.
-Nem nem én jól vagyok csak az utolsó csepp életet is kirázta belölem és fáj a melkasom mint az állat de attól még jól vagyok.
-Biztos eléggé sápadt vagy. A szokásosnál is jobban.
-He...akkor azt mondod hogy sápadt szoktam lenni.
-Hát ja per pillanat fal fehér vagy Crowley-kun
-Kedves vagy velem mint mindig Aya-chan.
-Te meg idegestítő mint mindig
-Ohh hogy hagytalak vólna ott a celában.
-Ohh hogy hagytalak vólna meghalani.
-He?
-Nem várj ezt túl gonosz inkább vissza szívom!
-Mindig ilyenek?
-Ja de régen sokkal többet szidták egymást olyanok mint a rossz házasok.
-Mi van?!
Kérdeztük szinte egyszere.
-Látod Lacus-san szinte egy húron pendülnek~
-Én ezzel a vérszívoval? Sóha!
-Hát ha jobban belegondolunk már te is vérszívó vagy~
-Csak azzért mert te vámpírá változtatál!
-Krul mondta! Meg amúgy is ha nem én teszem meg akkor meg Krul megteszi úgy hogy a végeredmény ugyanaz!
-Ja igen! Te meg úgrotál a parancsára mint egy kis jól nevelt kutya? Nem igaz Crowley-kun~?
-Nem vagyok kutya!
Majd egy idöre egy kínos csend uralkodott a szobában.
-Na akkor mi megyünk is. Hagyunk titeket piheni.
Ki mentünk és a szoba felé vettük az irányt ahól egyböl le is vettem magam az ágyra.
-Hé... Azért jól vagy?
Kérdezte miközben probálta kerülni a szemkontaktust.
-Na már is igy aggodsz értem~?
-Igen! Lógikus.
-Miért is?
-Mert szeretlek te is tudod!
Erre elpirultam amit Aya-chan is észre vett.
-Na mi van már is zavarba fogsz jönni~?
-Nem!
Takartam el az arcomat. De meg változtatál! Majd éreztem hogy a kezét rá rakja az enyémre és el is veszi.
Az arca csak pár centire volt az enyémtöl.
-Hiányozni fog a szép kék szemeid~
-Bekel érned ezekel  is. Vagy igy már nem szeretsz?
-Szó sincs róla hogy már ne szeretnélek~

Ayano szemszöge

-Szó sincs róla hogy már ne szeretnélek~
Mondta aranyos hangon. Hogy tud igy játaszani a hangokal. Olyan nehéz ki igazodni rajta!
-Azt hittem hogy azért hogy vámpír vagyok én nem lehetek szerelmes de tévedtem még is sikerült valahogy beleszeretnem egy olyan makacs emberbe mint te.
-Nekem meg sikerült egy önfejű vámpírba beleszeretem.
Majd berántot az ágyba és felém kerekedtet majd megcsokolt. A nyelve egy másodpercet se tétlenkedett egyböl felfedezte a számat ami egy egyre szenvedélyesebb csókba kezdet átmeneti. Majd a levegő hijány miatt elváltunk.
-Crowley-kun...
-Mi az?
-Fáradt vagytok hol aludjak?
-Hát én nem látok itt több ágyta~
Mondta mosolyogva amitöl én is mosolyogni kezdtem.
-Akkor jó ét
Mondtam és hátulról átölelt úgy nyomót el minket az álom.

Sziasztok! Na az a helyzet hogy lassan már nem tudom hogy mitt irjak gondolkodtam hogy trakjak bele 18+ de ezt majd ti eldöntitek a komentekben.❤️Bocsi hogy késtem ezzel a részel is de amikor azt mondták hogy nem kell suliba menni azt hittem hogy az isten meg áld egy kis idövel de nem! Úgy hogy bocsi! De attól még remélem hogy tetszik nektek! ❤️

Drink Your Blood( Crowley Eusford x Reader )Unde poveștirile trăiesc. Descoperă acum