Heloka! Ez a könyv nem feltétlen csupa rózsaszín felhő és vattacukor lesz. Remélem tetszeni fog🥰
Szereplők:
Izabella Jones
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Kim Taehyung
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Izabella Jones egy 20 éves angol lány. Szülei Németországban dolgoznak, már másfél éve szinte nem is hallott róluk. Ünnepekkor szoktak egy kis ajándékcsomagot küldeni, de ennyi. Mikor közölték vele, hogy költöznek 18 éves volt. Itthagyták egy lakással és némi pénzzel ami talán az első évre volt elég, így hamar elkezdett dolgozni egy ruhaboltban eladóként. Nem kevés stressz érte mostanában, hiszen még csak most végezett a sulival, magára lett teljesen utalva. Ki szerette volta magát egy teljesen más világban próbálni, így elkezdett félretenni a pénzt amit keresett. Mostanra érte el azt a szintet, hogy egy repülőjegyet és két havi lakbért kifizethessen egy viszonylag jó hotelben. Koreában is mindenképp kell majd dolgoznia, ha szeretne tényleg annyi időt ott tölteni amennyit tervezett.
Többet is fogsz Bella...
Elindult a kávézó felé, ahol találkozni fog Emilyvel, a legjobb barátnőjével. Az fekete hajú szeretetbombával. Általános iskola óta ismeri már, egy osztályba jártak, majd egy gimnáziumot is választottak. A két lány gyakran találkozott a helyi kávézóban, hiszen ott egy forró ital mellet mindent teljes nyugalomban meg tudtak beszélni. A lány nem a megszokott boldogságával megy a találkozóra, hiszen tudja hogy ma el kell tőle búcsúznia. Mikor odaért, a kávézó előtt megvárta Emilyt, aki szokásához híven megint késett pár percet. Beléptek az épületbe ahol az a kellemes illat fogadta őket, amit úgy szerettek. A keserédes kávé illata vegyült a finom friss sütemények illatával. A szokásos hangulat uralkodik bent, néhány üres asztal van csak, az emberek halk duruzsolása hallatszik csak, hiszen mindenki halkan beszél, mintha nem akarná hogy a mellette lévő asztalnál meghallják mondatait. Bella és Emily leültek a megszokott asztalhoz ahova általában senki sem ül, mert vagy lusták addig elmenni, vagy szimplán csak unszimpatikus nekik ez a hely. A lányok pont ezért szerették, mert mások nem, ezért sosem hagyták egyedül azt az asztalt, ha ebbe a kávézóba tévedtek.
