Az osztály társ [Jimin ff.]

4.Eső és találkozás

A bolba belépve el indultam, beszerezni az alapanyagokat a kimchihez. Meg persze valami nasit is hogy, legyen mit kajálnom sorozat nézés közben.
Ha már elfogyot az összes nasi a bátyámnak köszönhetően, aki elő szeretetel osztogata baekhyunéknak mikor nálunk voltak.
Már minden megvolt, már csak a kedvenc chipszemet kell bele tenni a kosárba és mehetek is.
Csak sajnálatomra a chipsz túl magason volt, én meg a 165 centimel sokat érek. Hiába nyújtozkodtam nem értem el, túl magasra pakolták a kedvenc chipszemet.

-A francba már-dobantotam-Persze hogy a a legfelső polcra kell rakniuk-szitkozodtam tovább nyújtózkodva

-A picsába már -káromkodtam tovább probálkozva, de egyszer csak egy kéz nyúlt fel mögülem a csomagért, majd levete nekem. Megfordultam hogy megköszönhesem....jiminek?azt hittem rosszul látok ez most tényleg ő? Nem gondoltam volna hogy pont ebben a kis sarki boltban futok majd össze vele de ha már így alakult. Percekig csak bámultam tökéletes arcát amire felvonta szemöldökét meglengetve kezét előttem amire
Felébredve a sokból szólaltam meg.

-K-Köszi - dadogtam kínosan rá mosolyogva az előttem álló férfire, majd elvetem a chipszet amit levet nekem.

-Nincs mit -mosolygot rám a földre rakot megpakolt kosarát megfogva. Kedvesen rám mosolygott mire nem győztem vissza fogni magam majd nem elolvadtam.
Mikor mosolyog a szeme egy csíká alakul ami rendkivül aranyos teszi az előttem álldogáló férfit.

-Én most megyek-jelentete ki mosolyogva és miután megköszöntem még egyszer elindultam kifizetni amit vetem. Miután ez is megvolt el indultam haza, vagyis....csak indultam volna ugyan is eleredt az eső. Szuper.
Az eresz alatt megálltam, és vártam a csodára hogy el álljon az eső. De úgy látszott nem nagyon akar az időjárás kedvezni nekem. Még jobban elkezdett szakadni és még vilámlot is amire összerezentem.  Nagyot sóhajtotam a földre lerakva a szacskokat. A fejem jobbra forditva realizálodot bennem hogy, nem vagyok egyedül ugyanis jimin is ott állt az eget kémlelve.

-Hali chipszes lány-mosolygot rám egy pillanatra majd szürke pulcsijának felhúzta a zibzárját.

-Szia........Cuki fiú? -nevetem fel

-Ugy látszik nem fogsz egyhamar haza jutni amég így szakad az eső-konstrolálta  elővéve a piros esernyőjét a zacskojából.

-Nem-sóhajtotam az égre pillantva-Egyszer csak el áll és akkor haza mehetek-válaszoltam válat vonva amire csak fel nevetett

-Ha így esik nem hiszem hogy egyhamar haza jutsz kislány-rázta meg a fejét és igazat kellett adnom neki ugyan is az eső nem hiszem hogy egyhamar el állna.  Megcsoválva a fejét vedte le a szürke pulcsiját amit felvont szemöldökel néztem végig -Nem hagyhatom hogy itt fagyoskodj vedd ezt fel-nyújtóta át nekem a pulcsiját

-Nem fogadhatom el. Így meg te fogsz megfázni-feleltem megrázva a fejem.

-Nem fogok, csak vedd már fel mert fáj már a kezem-parancsolt rám mire habozva de bolintva belebujtam a szürke felém nyújtott pulcsiba ami 2 méretel nagyobb volt rám, de az illata egyszerűen olyan kellemes volt és olyan meleg hogy jól eset.

-Köszi-köszöntem meg elmosolyodva mire csak elmosolyodva legyintet.

-Nem jösz? Haza kisérlek egy darabig-kérdezte mire hezitálva de erre is rábolintotam hiszen nála volt esernyő, és a bátyam már biztos az összes haját kitépte az agodalom miatt hogy, hol lehetek. Így hát megindultunk és még én az esernyőjét vittem ő a zacskomat amit elleneztem volna de nem hagyta hogy vigyem. Ami azért kedves volt tőle.
Egymás mellet lépkedünk szerencsére az esenyőjének köszönhetően ami megmentet nem áztunk meg.