Exorcista

{Prológus}

✟"Ha az ördöggel táncolsz, az ördög a régi marad, téged formál a képére."

Sok történet, amelyet sokféleképpen lehet elmesélni. Felnagyítani benne a szebb dolgokat, majd rázúdítani a fájdalmat, hogy érezzük, nem mindig van szerepe a boldog befejezésnek. Tudatosítani, hogy egy apró fuvallat is kulcsfontosságú a történet szempontjából, hiszen kifejez valamit. Valamit, ami mindenkinek mást jelent majd. Kinek a szabadságot, kinek az erőt, kinek a kiszámíthatatlanságot. Így nyeri el egy történet a teljes jelentését, mert minden apró mozzanatnak jelentése van, ami a végén össze áll egy egésszé.

Park Jimin történetében azonban a sok apró mozzanatnak nem csupán jelentősége volt, hanem értelme is. Minden, amit átélt, születésétől, a haláláig részese volt annak, hogy elnyerje önmagát. Szülei mélyen vallásosak, így olyan neveltetést kapott, ahol természetes volt minden étkezés előtt imádkozni, minden vasárnap templomba járni. Betartani a húsvéti böjtöt, karácsonykor nem a családot ünnepelni, hanem Jézus Krisztust. A fiú hitt abban, hogy Isten létezik, és vele van, vigyázz rá, terelgeti őt. Nem volt más választása, de szerette, hogy részese ennek. Édesanyja sokat mesélt neki a Bibliából, utána pedig közösen megbeszélték, hogy vajon mit jelenthet az adott történet, mi a tanulsága és mi a célja. Jimin szentül hitt benne, hogy igazak a leírtak, és azért olvassák az emberek, mert közelebb érezhetik magukat Istenhez.

Egy nap haza felé tartott autóval. Mellette kishúga ült, aki izgatottan mesélte a felvételijét az egyik városi gimnáziumba. Még csak tizennégy éves volt a lány, de már tisztában volt a világgal, annak működésével, a jóval és a gonosszal. Nem volt sok barátja, mert furcsán néztek rá. A feszület, amit minden nap a nyakában hordott, az ártatlansága nem volt megszokott. Ennyi idősen sok gyerek már dohányzik, fiúzik, megszegi a szabályokat. De Jimin húga nem ilyen volt. Már a felnőtt életét tervezte, ahol gyermekei lesznek, akiknek ugyanúgy felolvassa majd a Bibliát, mint édesanyja neki.

Jimin teljes odafigyeléssel hallgatta testvérét. Büszke volt rá, és hálát adott, hogy ilyen testvérrel áldották meg. A délutáni órákban forgalmasak voltak az utak, néhol dugó volt, a türelmetlen emberek, pedig idegességükben dudáltak. Jimin nyugodt volt. Kezét a kormányon tartotta, közben húgára figyelt. A nap erősen sütött, így néha hunyorítania kellett, hogy lássa a szemben lévő autókat.

Azon a napon vesztette el a hitét Istenben. Egy autó túl nagy lendülettel közelítette meg Jiminék autóját, így az előttük lévő járműhöz csapódtak. Húga feje hatalmasat csattant a kesztyűtartóban, Jiminé a kormányban. A lány eszméletét vesztette és mozdulatlanul, előre hajló fejjel ült. Mielőtt Jimin bármit is tehetett volna a kocsi légzsákja az ütközés hatására kioldódott, így a két testvér nem tudta elérni egymást. Jimin magas volt, fejét könnyedén a légzsák fölé emelte, de húga korántsem volt magas. Kis teste a légzsák alatt volt, így Jimin tudta, ha nem tudja kiszabadítani meg fog fulladni. Hiába próbálkozott, hiába erőlködött, nem tudta kiszedni alóla. Túl gyorsan történt minden, és a lány nem bírta. Teste soha többet nem mozdult meg.

Ekkor vesztette el Jimin a hitét. Tudta, hogy, ha lenne Isten nem történhetett volna meg ez. Nem halhatott volna meg azon a délutánon a testvére. Nem az ő hibájuk volt a baleset. Nem ők tehettek róla, mégis meg kellett halnia.

A temetés szűk családi körben történt. A nap ugyanolyan melegen sütött, mint a balesetkor, mégis az emberek teste reszketett. Jimin markában szorongatta az arany feszületet, ami egykor testvére nyakán lógott. Erősen szorította, szinte már marta a tenyerét, mégsem enyhítette a szorítást. Szemeiből a könnyek cseppekben hulltak alá. Nem sírt, nem rázkódott a mellkasa, csupán bámult a kis fekete koporsót és folytak a könnyei. Nem értette miért történt mindez, és miért pont velük. Szerető család voltak, bűneik elenyészőek. A sok szeretet Isten felé, a sok imádság mind haszontalannak bizonyult. Ujjai között forgatta a kis keresztet, majd mutatóujjával erős nyomást mért rá. Mindaddig szorította, míg a kis kereszt el nem görbült. Akkor megfogadta, hogy soha többet nem fog Istenhez szólni, nem fogja követni és dicsőíteni, mert Isten nem létezik.

Jimin elvesztette a hitét. Ha lenne Isten nem hagyta volna, hogy ez megtörténjen. De azt elfelejtette, hogy az Ördög is munkálkodik, és neki nincs szüksége imádságra.