Exorcista

{2. rész}

Amikor másnap reggel Jimin a taxiban ült még nem tudta min fog keresztül menni. Bőröndjét hajnalban összepakolta, amikbe csak a legszükségesebb dolgok foglaltak helyet. Kettős érzései voltak. Örült, hogy végre elmehet az iskolából, még ha nem is örökre, ugyanakkor sosem tanult az exorcizmusról. Az óráin néha felvetették, hogy létezik, de többet nem mondtak róla. Tudta, hogy nagyon kevés pap van, aki exorcizmussal foglalkozik. A vallás egy olyan része ez a tudomány, amit nem szívesen osztanak meg a hívekkel, de a legtöbben tudják, hogy létezik.

Jimin a kocsi hátsó ülésén foglalt helyet, fejét az ablaknak döntötte, miközben a kocsi ablakán lekúszó esőcseppeket figyelte. Nem szólt a szüleinek, hogy milyen helyre küldték, de nem is szerette volna, hogy tudjanak róla. Már azon gondolkodott, vajon milyen tudományos háttere lehet az ördögűzésnek. A pszichológia háttér biztosan megmagyarázná az egyén viselkedését, és reakcióit. Valamilyen trauma következtében kialakulhatnak olyan személyiségjegyek, amik megmagyaráznák a megszállottságot. Bizonyára JeonGuk atya nem számol az elmebaj lehetőségével. Nyilván a pénz hajthatja, hiszen minden bizonnyal nem ingyen végzi a munkáját. Jimin előítéletei egyre inkább befonták a gondolatait, és váltig állította, hogy JeonGuk rossz ember.

A taxi elhagyta a belvárost, miközben az eső egyre nagyobb cseppekben hullt alá. A taxis néha szemügyre vette Jimint a visszapillantó tükörben. Nem volt mindennapi látvány fiatal papot látni. Bár Jimin még nem fejezte be a tanulmányait, és nem volt felszentelve, kötelező volt reverendát hordania. Nyakában feszület lógott, amire minden egyes alkalommal undorral nézett. Legszívesebben ugyanúgy meghajlítaná, mint a testvéréjét. Ahogy eszébe jutott kishúga mellkasában erős nyomást érzett, tüdeje elnehezedett, kezét ökölbe szorította. Hét év után is fájdalmas emlék számára, de sosem fog megváltozni ez az érzés. Jimin mindig úgy érezte, mintha csak tegnap történt volna a baleset. Élesen emlékezett minden egyes részletre és pontosan tudta, hogy sosem fog elhalványulni az a kép, mikor nem mozdult meg húga teste. A legtöbb emlék egy idő után elhalványul, mintha elfújná a szél, akár a homokot, de ez örökké a szeme előtt lebeg majd. Nem tud tőle megszabadulni, hiába akar.

A taxi lassítani kezdett, mikor Jimin egy kisebb fejrázás után kinézett az ablakon. A külvárosban voltak, ahol korántsem volt akkora forgalom, mint, ahogy azt megszokta. Családi házak terültek el mindenhol, a távolban egy kis parkot vélt felfedezni. Barátságos környék volt. Jimin azon gondolkodott vajon itt élne- e, ha nem pap lenne. Talán már párja is lenne, akivel a közös jövőt tervezi. De neki papnak kell lennie. Mindenki ezt írta elő neki, ő mégsem érezte sajátjának.

A taxi megállt egy viszonylag nagyobb ház előtt. A falai téglaberakásból álltak, a házat pedig vaskapu vette körül. Jimin tekintetét először a virágoskert ragadta meg. Minden szín felfedhető volt a kis kertben, rendezett volt és gyönyörű, sehol egy gaz, ami megtörné a tökéletességet. Valószínűleg van egy cseléd a házban, aki a kertet is műveli.

Kiszállt az autóból miután kifizette a sofőrt, majd kivette a csomagjait is. Nem talált csengőt a vaskapun, így rögtön bement a telekre. Nem látta emberek nyomát, így az ajtóhoz sétált. Pár kopogás után nem nyitott senki ajtót, így megismételte a mozdulatsort, de ismét válasz nélkül maradt. Kezét a kilincsre helyezte, majd határozottan benyitott. Egy kisebb előszobában találta magát, ahol fa bútorok foglaltak helyet. A cipős szekrényen Szűz Mária kép pihent, a falon egy házi áldás lógott. Letagadhatatlan volt, hogy egy pap lakja a házat. Csomagjait a szekrény mellé tette, majd lehúzta a cipőjét és a szekrény alá csúsztatta.

Az előszobából három helyiség nyílt. Mikor elindult beljebb halk pusmogást hallott a bal oldali szobából. Lassan közelítette meg, majd belépett a szobába. Léptei olyan halkak voltak, hogy a szobában tartózkodó semmit nem vett észre. Jimin imádságot hallott a pap szavaiban.