GOLYÓZÁPOR I.-Japán Sötétsége [Rivaille X Reader] | Modern!

[2.] Csapatos Megbízás

[B/Név]= Becenév

Örülök, hogy tetszett nektek az első rész, remélem, a többi is legalább ennyire fog!❤️

♠️ [Teljes Név] ♠️

Biccent Erwinnek, aki csak mindent tudóan elmosolyodik, majd feláll. Egyik kezével mutatja, hogy én is tegyek így, s bár semmi kedvem ezek után még ilyen kis apróságokat teljesíteni neki, felemelkedem.

-Nos, ő lenne Rivaille Ackerman.-Mutat be. A férfi szemei alatt kisebb karikák helyezkednek el, amiket rögtön észreveszek. Szinte hófehér bőrén kissé elnyílnak az ajkaim, s az éjfekete, gondosan ápolt hajába szinte azonnal beletúrnék, és megkérdezném, hogy milyen sampont használ.

[Név], mégis miken jár az eszed? Normális vagy? Gondolkodj, mit akarsz most elérni, te idióta! NEM MEHETSZ CSAPATBAN KÜLDETÉSRE!

Megrázom a fejemet, majd szigorú tekintettel meredek a szőke hajú főnökömre.-Mr.Smith, a válaszom még mindig nem.

-Tch. Kölyök, nem fogtad fel, hogy nincs beleszólásod a dologba?-Vonja össze Rivaille a mellkasa előtt kezeit, és úgy néz rám, mintha egy darab szar lennék a szemében, amit a cipőjéről kell leszednie. Undorral, gyűlölettel. Hogyan juthatott el eddig a pontig anélkül, hogy egyetlen egy mondatot is szóltunk volna egymáshoz?-Francnak sincs kedve bébiszitterkedni egy magadfajta felett, pláne, hogy közben a dolgomat kell végeznem.

-Mi az, hogy bébiszitterkedni?-Csattanok fel.-Nem vagyok sokkal fiatalabb nálad, akármennyi is vagy!-Mivel, valljuk be, biztosan nem lehet több 26-27 évesnél, én pedig jelenleg 24 vagyok, szóval...

Megforgatja a szemeit, majd mintha mi sem történt volna, Erwinhez fordul. Én is így teszek, de koránt sem olyan nyugodtan, mint ahogy azt a "társam" teszi meg.

-Hagyd rá vagy rám a melót, de-

-Sajnálom, el van döntve. Mindkettőtöknek muszáj ez most.-Int a kezével, hogy leülhetünk, azonban, Rivaille állva marad. Erwin ezt nem teszi szóvá, csupán halvány mosollyal az arcán helyezkedik el az asztala mögött, majd komollyá válik a tekintete. Ettől a hirtelen jött hangulatváltozástól eléggé meglepődök, de nem hozom fel. Igazából nem is kell, mivel a következő szavak, melyek elhagyják a száját, teljesen megértetik velem a komolyság okát. -A megbízásotok az, hogy az országok legvadabb maffiáit kell eltennetek láb alól. Azaz, a miénket, Japánét, Franciaországét, és Oroszországét. Ez összesen három.

-Mi a f...-Motyogom, teljesen ledöbbenve a hallottaktól.-Nem elég, hogy a legrosszabb fajtájú feladatot adod, de akkor még ölessük is meg magunkat?

Én tényleg nem értem. Ehhez már a kommandós osztag kellene, nem két sima rendőr, mint amilyenek mi vagyunk. A három legrettegettebb maffiával kellene elszámolnunk, de abba miért nem gondol bele Erwin, hogy ehhez vásárra visszük a bőrünket? Semmi esélyünk sincs mégcsak egy banda ellen sem, nem, hogy hárommal.

-Nem egyszerre kell kivégeznetek őket. Sorban fogtok haladni, viszont azt már nem szabom meg nektek, hogy milyen sorrendben fogjátok eltüntetni őket.

-Milyen kedves.-Fintorgok, mire megérzem Rivaille tekintetét magamon. Felnézek rá.-Mivan?
-Biztos benne, hogy ő a lehető legjobb, akit mellém lehetne adni?-Fordul Erwin felé.-Mert nekem eddig csak annyi jött le, hogy egy hisztis picsa.

-Egy mi?!-Ugrok fel a székemről, és rögtön közelebb hajolok hozzá. Az adrenalin szétárad a testemben, ahogy az utolsó két szava visszhangzik a fejemben. Még csak nem is ismer, hogy merészel ilyeneket állítani rólam?!-Jól gondold meg, mit beszélsz-

-Mi lenne, ha fél percig csendben maradnál?-Eltol a homlokomnál fogva, míg másik kezével az orrnyergét kezdi el masszírozni.-Megfájdul a folytonos visításaidtól a fejem.

-Bunkó pöcs.-Morgok, majd visszaülök a székemre. Hihetetlen, ennyiszer nem húztak fel összesen egy fél évben ennyire, mint a mai napon, ebben az egy, csekélyke órában.-Akkor sem megyek.-Válaszolom robotiasan, a küldetésre tekintve.

-Na ide figyelj.-Ijedten elkerekednek a szemeim, amikor Rivaille hirtelen mozdulatokkal fordítja maga felé a széket, velem együtt, majd lehajol hozzám, és a kéztámlákon megtámasztja magát.-Rohadtul nincs kedvem tovább halgatni a nyavajgásodat, sem azt, ahogyan a főnökünkell beszélsz. Akármi is legyen, meg kell adnod a feletteseidnek a tiszteletet, azzal pedig, ahogy most viselkedsz csak azt éred el, hogy kirúgjanak a fenébe, amit Mr.Smith már meg is tett volna, hogyha nem kapaszkodott volna bele ebbe a munkába. Fogd fel, hogy nincs beleszólásod a dolgokba, nem érdekelnek senkit sem az érzéseid, vagy az, hogy mit gondolsz erről. Felfogtad?-A szavaitól teljesen lefagytam, ahogy azok a jéghideg szemek rám meredtek, miközben ezt mondta, olyan érzésem volt, mintha egy jéghely tetején álldogállnék, egy hatalmas tenger közepén, és a csípős szél minden egyes löketével egyre nagyobb fájdalmat okozna a sima bőrömön.

Egyikünk sem szólt egy szót sem. Még emésztgettem a szavait, Rivaille pedig biccentett a szőkének, aki újból belekezdett mondandójába.

-Szóval, a lehető legjobb lenne ha már ma elkezdenék a munkálatokat. A legrosszabbak még eközül a három közül is Oroszország, ők a legkegyetlenebbek, velük majd különösen vigyázzatok.

Rivaille egy szó nélkül bólintott, láthatóan nem tudott erre mit mondani, vagy csupán nem akart .Egy utolsó lesujtó pillantás után, amit felém szegezett, azonban megszólalt.

-Fél óra múlva gyere az irodámba.

A miébe?

Nem szólok egy szót sem, ami főleg a pillanatnyi sokknak tudható be, de meg sem várja válaszomat, hiszen miután elmormogta nekem ezt a mondatot, vissza sem nézve távozik a helyiségből. Értetlenül nézek Mr.Smithre, akinek halvány, győzelmes mosoly virít ajkain.

Megforgatom a szemeimet.

-Ne higyje, hogy győzött. Az, hogy Jokerrel rám kényszeríti ezt, közel sem mondható tisztességes csatának.-Morgom.-Egyébként, ki ez a pasi? Sosem láttam még nálunk.

-Az utóbbi években külföldön volt, egy nagyobb küldetésen. Pontosan azóta, amióta te idejöttél, azaz 5 éve. Ő a helyettesem.

Biccentek egyet, majd intek, s kilépek a szobából. Ha még egy percig el kellene viselnem azt az önelégült vigyorát, ami az arcán éktelenkedik, talán nem tudnám visszafogni magamat, és beleverném az asztalba a fejét, tarkójánál erősen megragadva.

És mi ez, hogy "Ő a helyettesem"? Mióta van Erwinnek helyettese? Mármint, persze, természetesen minden főnöknek kell, hogy legyen egy, de eddig sosem mondta, hogy lenne neki is.

-[Név]!-Az ismerős hangra halványan elmosolyodok, habár lehet, ez jelen esetben inkább néz ki vicsorgásnak, a bennem felgyülemlett feszültség és idegesség miatt, de remélem, ezt Eren nem teszi szóvá.-Na, mi volt? Kaptál valamit?

-Fogjuk rá. Majdnem kirúgott...-Forgatom meg a szemeimet, Erenéi pedig elkerekednek.

-Mi van?

-De csak majdnem. Csapatos küldetésre kell mennem.-Suttogom lemondóan. Eren az egyetlen, aki tud még arról, hogy mi történt a barátaimmal, akiket régen még a csapatomnak hívhattam. Mi voltunk a legjobbak, teljesítettünk bármit, egy hibapont nélkül. Aztán...

-[B/Név]...-Lágyan végigsimít a karomon, amitől kellemesen megborzongok. Érzem, hogy baráti gesztusnak szánta, és, hogy mindennél jobban szeretne nekem segíteni, amit egy hálás pillantással jelzek neki.-Biztos vagy benne, hogy el akarod fogadni a megbízást?

-Ez a vicces benne.-Nevetek fel keserűen.-Konkrétan nincs választási lehetőségem, csak, hogyha ki akarok lépni. Szóval muszáj mennem.

Még akkor is, hogyha ennek még csak a puszta gondolata is szilánkosra akarja törni, az összeragasztott darabjaimat.