Egy buszról... //Azahriah ff.//

-prológus-

-Takarodj a szemem elől!-hallottam meg apám hangját a konyha felől,egy csattanás kíséretében.
-Gyűlöllek! Remélem egyszer eltakarodtok a ribanc lányoddal együtt!-hallgatóztam csak,nem mertem közbelépni,mert tudtam,hogy a rövidebbet húznám. Most tuti gyengének hisztek,hogy félek apámtól. Higgyétek el nekem,nem ez az első veszekedésük anyámmal.
-Látlak ám!-rántotta meg a karomat az apám,ami eléggé fájt.
-Áuu!-kaptam oda a fájó ponthoz.
-Ezt neveltük fel! Látod! Egy gyenge,semmirekellő lányt!-ráncigált az alkoholtól nem túl szép állapotban lévő férfi.
-Hagyjad Őt! Semmit nem tett!-szállt a védelmemre anyukám,aki az eddigi eseményeket végigszipogta.
-Nem! Nézd meg milyen elbaszott gyereket neveltünk fel 17 évig!-mondta apám,mire én kitéptem a karom az erős markolásából és felszaladtam a szobámba,egyenesen a szekrényemhez,aminek a tetején ott pihent a telematricázott fekete bőröndöm,várva,hogy használják őt.
Gyorsan lekaptam onnan,majd telepakoltam mindenféle ruhákkal azt. Elővettem a szintén fekete hátizsákomat,amibe beletettem a telefonomhoz való dolgokat,illetve mindenféle lányos dolgot.
Amint ezekkel megvoltam,felkaptam a táskát a hátamra, a bőröndöt és a telefonomat a kezembe véve kiléptem a szobám ajtaján,legtrappoltam a földszintre,majd a szüleimet rá se nézve,léptem ki az ajtón. Talán utóljára.